Valahol Európában fiatalok ezrei bolyonganak apa és anya nélkül… Végre. A világ minden tájáról Budapestre özönlenek. A Sziget Fesztiválra. És magukba szívják a magaskultúrát! Az egyikre olyan hatással van, hogy két karját a magasba emeli, feláll a helyéről, úgy ünnepel, önfeledten, boldogan. A másiknak nincs ülőhelye, a hátsó, álló sorban minden szám után szájába veszi a műanyagpoharat, hogy méltóképpen tudjon tapsolni. Amikor kiürül, elviszi a poharat, de visszajön, nehogy lemaradjon a következő műsorszámról.
Vagányak a fiatalok. A show elején egy lányt kérnek a színpadra. Jelentkezik is több, egy felszalad, kérdik, van-e mikroportja. Sajnos nincs neki, visszamegy a harmadik sor közepére. Egy másik megy fel helyette, fején ott a kis gömböcske, aztán rákezd, énekel a Carmenből. Keszei Bori – az Opera szopránja. Aztán kerítenek egy másik mikrofont, egy kézit, a hosszúhajú lány pedig visszamegy a harmadik sorból, még mindig bátor. Fel is konferálja a számát: egy dal lesz. Georgia, Georgia… Az Opera-sátorban egy pillanatra megáll a levegő, Hábetler András operaénekes leül a földre a színpadon, úgy hallgatja, erre senki nem számított. A lány aztán visszaszalad a helyére és szájtátva nézi végig a műsort, amit olyanok adnak, akik igazán tudnak, akik nála százszor, ezerszer jobban énekelnek. Vele nézi őket a hatalmas tömeg, sikítva, őrjöngve, dobogva tapsolják a budapesti dalszínház szólistáit, akiket az egyórás műsor alatt a színpadra vissza-visszatérve már ismerősként köszöntenek. Aztán el sem akarnak engedni. Együtt éneklik: Always look on the bright side of life.
A giorgiás lány francia volt. Hábetler András énekes-műsorvezető kérdésére, hogy ki beszél angolul, csaknem a közönség összes tagja feltette a kezét. Hogy ki tud magyarul: páran – bár ők már az előző kérdésnél is jelentkeztek. Este volt, de néztük az élet fényes oldalát. S amíg a fiatalok a szájukba veszik a poharat, hogy nekünk tapsoljanak, nincs okunk panaszra. A műfaj él. A Szigeten is. Nagyon is.
Forrás: Magyar Állami Operaház Facebook oldala
