Ismét honfoglalás kori tarsolylemezes sírt tártak fel Pest vármegyében. A sírról és a benne talált, különleges állapotban megmaradt tarsolylemezről hétfőn tartott sajtótájékoztatót a Magyar Nemzeti Múzeum és a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) Szentendrén.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy fogalmazott, hogy az új leletek rávilágítanak a két intézmény restaurátorainak és régészeinek rendkívül magas színvonalú, példaértékű munkájára.
Magyarország páratlan szakértelemmel, kapacitással és tudással rendelkezik ezen a téren – hívta fel a figyelmet, avval folytatva, hogy az újabb szenzációs lelet azt mutatja meg, hogy nagyobb figyelemre, segítségre, jogszabályi garanciákra és anyagi támogatásra van szükség. Az a tény – mondta -, hogy két éven belül három, a nemzeti emlékezet szempontjából kiemelkedő jelentőségű, de világviszonylatban is példátlan értéket képviselő régészeti lelet került elő, azt mutatja, hogy óriási potenciál van mind a magyar régészet teljesítményében, tudásában, mind pedig a Kárpát-medencében mint Európa egyik leggazdagabb régészeti lelőhelybázisában. Ebben a munkában nem lehet magukra hagyni a múzeumokat – folytatta -, és nem lehet megengedni, hogy a tíz évvel ezelőtti négyzetméteráron tárjanak fel a régészek.
A főigazgató arra hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy ha nem történik változás, akkor előbb-utóbb a régészeti feladatellátás fog veszélybe kerülni, az pedig azzal a kockázattal jár, hogy nem fognak olyan leletek előkerülni, mint a pátyi vagy a csomádi tarsolylemezek.
L. Simon László hangsúlyozta azt is, hogy fenntarthatatlan a veszélyhelyzeti rendelkezés idején hozott szabályozás, amely szerint a régészeti nagyberuházásoknál az 1 százalékos régészeti hozzájárulási díj 1 ezrelékre csökkent. A főigazgató szerint megengedhetetlen az is, hogy a jelenlegi bérszínvonalon maradjon a magyar régészek, múzeumi dolgozók fizetése. A főigazgató a feladatellátás érdekében szükséges partnerséget kért a kormánytól.
A Tarsolylemezek című kiállítás kapcsán szólt arról is, hogy három erdélyi múzeumba kívánják elvinni az anyagot, reményeik szerint pedig később nyugati múzeumokban is be tudják mutatni.Prosek Zoltán, az FMC igazgatója köszöntőjében a többi között azt emelte ki, hogy az elmúlt években szoros kapcsolat alakult ki a két intézmény között, és a tervek szerint ez az együttműködés a jövőben is folytatódni fog.
Virágos Gábor régész, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese, a tárlat egyik kurátora hangsúlyozta, hogy a honfoglalás kori tarsolylemezek és tarsolyveretek, illetve tarsolyok a magyarság szempontjából a második legfontosabb leletanyagnak számítanak a koronázási ékszerek után.
Kiemelte azt is, hogy az első alkalom, és valószínűleg hosszú időre az utolsó, amikor az összes leletanyag együtt látható. „Ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségű az, hogy most még egy darab érkezett a már ismert 40-hez.” Hozzáfűzte azt is, hogy amennyiben továbbviszik Erdélybe, lehetőség lesz arra, hogy még egy darab csatlakozzon hozzá, hiszen közben Kolozsváron is előkerült egy tarsolydísz.
Szólt arról is, hogy a koncepció szerint folytatni szeretnék a sikeres honfoglalás kori kutatást és bemutatást, és a sztyeppei népek történetében visszafelé haladva a következő az avar kor lenne.
Rajna András régész, az FMC osztályvezetője egyebek mellett arról beszélt, hogy az elmúlt évtizedek alatt nagyon sokat tanultak, és a mai feltárások számos új elemmel bővültek. A mai tudomány csak úgy megy előre – emlékeztetett -, ha genetikai, antropológiai vizsgálatokat végeznek, s „ez mind pénz, idő és egészen más stílus, mint egy autópályaásatás, ahol harminc nap alatt kell óriási területeket feltárni”. Hogy a pátyi ásatások – amelyek jelenleg is zajlanak – közben kiállítás születhessen, nagyon széleskörű összefogásra volt szükség – mutatott rá, hozzátéve, hogy az új csomádi lelet már látható a szeptember 17-ig nyitva tartó szentendrei kiállításon.
A szakmai munkát irányító Rácz Tibor Ákos, az FMC régésze és Füredi Ágnes, a Nemzeti Régészeti Intézet munkatársa a többi között arról beszéltek, hogy a Csomád határában található új lelőhelyet a Közösségi Régészeti Egyesület és az FMC közösségi régészeti programjának egyik helyi önkéntese fedezte fel.
Egy korábban nem ismert honfoglalás kori lelőhely került itt elő – mondták el, és mivel a helyszín régészeti szempontból fokozottan veszélyeztetett, a mielőbbi leletmentő feltárás mellett döntöttek.
A célzott kutatás során egy honfoglalás kori, valamikor a 10. század derekán elhunyt férfi sírját sikerült megmenteni. Egyes leletek olyan állapotban maradtak meg, hogy eredeti – úgynevezett in situ – helyzetben a környező talajjal együtt felszedve azokat, lehetőség nyílt jól felszerelt restaurátorműhelyben elvégezni a pontosabb, szakszerű dokumentálást és azonnali konzerválást. Az anyag először az FMC restaurátorműhelyébe került, ezt követően a fa-, bőr-, textil-, fémmaradványok restaurálását a Nemzeti Régészeti Intézet (NRI) egyedi felszerelésű restaurálási műhelye végezte kutatási együttműködés keretében.
Harazin-Szabó Krisztina, az NRI Régészeti Restaurálási Osztály vezetője egyebek mellett azt emelte ki, hogy a tarsolylemez csak vezérlelete a sírnak, mert számos más tárgy is volt benne, melyek restaurálási munkálatai még folynak. A lemezről szólva elmondta, hogy egy ezüst- és egy bronzlemez van egybeszegecselve, és „közötte nagyon szerencsésen megmaradt a bőrszíj maradványa is”.
Forrás: MTI