Az egész történet olyan, mintha egy Indiana Jones-film forgatókönyve lenne. Egy fáraó sírjából előkerült ezüst hangszerről van szó, mely kísértetiesen emlékeztet a zsidók titkos ókori fegyverére, s amelyet Egyiptomban már háromezer évvel ezelőtt kitiltottak a városokból: már akkor is csak katonai objektumokban volt szabad használni. A XX. században ismét felbukkan és 1939-ben egy brit tiszt kezébe kerül, aki olyat tesz vele, ami egyesek szerint a világháború kitöréséhez vezet.
A történet 1922-ben kezdődik, amikor Howard Carter feltárja Tutanhamon sírját a Királyok völgyében. Az i.e. 1324-ben eltemetett fáraó kincsei közül azóta több is világhírű lett: aranymaszkját, vagy épp trónszékének hátlapját kismillió helyen látni reprodukciókon, ám volt két érdekes lelet a sírkamrában, amiről kevés szó esik.
Ez a finom, törékeny ezüst hangszer, az időszámításunk előtti 14. századból származik. A fáraó sírkamrájában találtak rá, és a történelem legrégebbi ismert fémtrombitája…de egy sötét történet övezi a leletet. 1922-ben a brit régész Howard Carter a 20. század egyik legfontosabb felfedezését vitte véghez.
Az egyiptomi Királyok-völgyében végzett kutatása során feltárta Tutanhamon, i.e. 14. századi temetkezési sírkamráját. A fáraó, akinek a lenyűggöző szarkofágja és múmiája világszerte elbűvölte az ókori Egyiptom szerelmeseit.
Tutanhamon sírjában Carter és csapata felfedeztek egy pár ősi trombitát is, az egyik ezüstből volt, a másik bronzból vagy rézből, amelyek nem láttak napvilágot 3000 éve.
A harci trombiták, amelyek az ifjú király buzdítására, és seregének csatába hívására szolgáltak, meglepően gyönyörűek voltak.
De 17 évvel később majdnem odavesztek egy nyilvános attrakció során. Rex Keating, a rádió műsorvezető és dokumentumfilm készítő 1939-ben hallott először a trombitákról – és úgy döntött, itt az ideje, hogy a nyilvánosság meghallgassa őket. Megkereste a régészeket, és megkérdezte, használhatja-e a hangszereket egy rádióadásban, amely segíthetne a fáraó élete körüli kutatásokban. Egyetértettek, és úgy döntöttek, hogy egy trombita szakértő 3000 év után először, segít megszólaltatni a hangszereket. Történelmi rádióműsor lett belőle… de nem a jó értelemben. Ahogy a brit hadsereg trombitaszakértője belefújt, „fül-hasító lármát” okozott – a trombitákat nem úgy tervezték, hogy több hangot játsszanak. A hangszer végső kísérletében a zenész egy modern szájrészt helyezett a végére, az ajkához tette a hangszert, és az összetört.
A hangszert megjavították, és a hangszerészt áthelyezték. James Tappern, a brit hadseregből vette át a helyét, és újra próbálták egy második adásban. 1939 tavaszán azon a bizonyos napon mintegy 150 millió hallgató csatlakozott be hogy hallhassa a trombita hangját, élőben az Egyiptomi Múzeumból. Tappern modern szájcsövet használt, és ezúttal a hangszer nem tört el – mindkét trombitán kísérteties és baljós dallamot játszott. Az ezüst trombita részlegesen aranyozott és festett „durva és erőteljes” hangzással rendelkezik (Hans Hickman zenetudós szerint).
Néhány hónappal a két trombitát tartalmazó rádióadás után Nagy-Britannia belépett a második világháborúba.
Az ezüst trombita legközelebbi hangzása 1967-ben volt, éppen az Egyiptom és Izrael közötti hatnapos háború előtt.
Amikor 1990-ben ismét játszották, hangzását az Öböl-háború kitörése követte. És legutóbbi, 2011-es kirándulását szinte azonnal követte az egyiptomi forradalom és a World Trade center lebombázása.
Bár a budapesti Komplexben lévő Tutanhamon kincse kiállítás zárva tart a járvány miatt egyenlőre, bizakodva várják a szervezők az újra nyitást.
