Nemrégiben számoltunk be a megfrissült Toyota Aygo hazai menetpróbáján szerzett tapasztalatainkról, s már akkor foganatosítottuk: nem fog sok idő eltelni addig, amíg megosztjuk részletes kivesézésen alapuló benyomásainkat a Napimagazin.hu olvasóival.
El is jött az ideje, megérkezett szerkesztőségünkhöz a csúcsfelszereltségű Toyota Aygo (x-wave) kisautó, s bár teljes mértékben nem tudtuk kihasználni az adott lehetőségeit (lásd lejjebb), de azért így is igen meggyőző volt.
2005-ben mutatkozott be a Toyota Aygo, mint alapkoncepció, a modellciklus megközelítőleg 10 éven át tartott. A sikeresnek bizonyuló elképzelés számos sikert könyvelhetett el magának, s persze a Toyota konszernnek is: kiemelt figyelem ötvözte az alapvetően városi használatra tervezett, PSA csoporttal közös gyártásban lévő, kifejezetten az európai piacra megálmodott, csehországi készítésű modellt.
A célcsoportok beirányozása egyértelmű
Mivel a japán gyártó első A szegmens-béli alternatívája volt a Toyota Aygo, ezért érthető a megkülönböztetett figyelem és bánásmód az alapvetően fiatalokat becélzó elképzelések iránt. A jelentős átszabás, facelift meghozta a gyümölcsét: egy kiemelten sokoldalú, alakítható miniautó született, talán kicsit túl is mutatva becélzott irányvonalán, miszerint a huszonéves generáció első számú, közkedvelt választási lehetősége (lesz). Erre máris rácáfolt az első tesztnap, ugyanis nem kevesebb, mint három alkalommal kerültünk középkorú érdeklődőkkel interakcióba. Mondanunk sem kell, a gyengébbik nem irányából érkezett a fokozott érdeklődés.
Kifejezetten trendkövető jelenleg a Toyota-nál a markáns orr-kialakítás, az újragondolt, 2014-es Toyota Aygo esetében sincs ez másképp: a bajuszra emlékeztető, enyhe háromszög-sziluettet mintázó domináns berakás határozza meg az arculatot, lefelé húzódó és vékonyodó vonalakkal, rejtett, parányi hűtőmaszk beömlőket magába foglalva. Ez az elem egyébként az egyik leginkább testreszabható részlet, itt lehet kifejezetten jól variálni a színárnyalatokkal konfigurálásnál – csakúgy, mint a far esetében is, ahol a stílusjegyek hasonszőrű idomokban folytatódnak. A ködlámpafészkek kicsik, a lökhárító szoknyájának alsó sarkaiban bújnak meg, míg a LED nappali menetfények a „bajuszvonal” határain kívülre kerültek, viszont párhuzamosak a vonalvezetéssel, enyhén, úgy 45 fokban egymás felé dőlnek. A mellső lámpatestek kialakítása igazán japános, ferdére húzottak, a felső szögek beleolvadnak az A oszlopig húzódó színcsíkba, és észrevétlenül ölelik körbe a minimális felületi méretekkel bíró motorháztetőt.
Hangsúlyos, feltűnő. Nem csak a farra jellemző
Ha már az imént említést tettünk a farról, folytassuk is ezzel! A mimdössze 168 liter tárolókapacitású csomagtér ajtaja konkrétan üveg, viszont praktikusan nyitható és zárható a mellékelt rejtett gomb segítségével. A C oszlopra húzott helyzetjelzők tokozása S alakzatot formál, az élces szögek itt is felfedezhetők, csakúgy, mint a frontoldali bajusz-jelleget felvonultató hűtőmaszk határvonalak kialakítása esetében (alsó spoilerezés dizájnja pluszban). Se több, se kevesebb, pontosan, ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva.
C oszlopa szinte nem is beszélhetünk az új Toyota Aygo esetében, legalábbis, ami a vizuális összhatást jelenti. A hátsó lámpaburák jelentik tulajdonképpen az autó hátsó lezárásait, ennek megfelelően a harmadik és negyedik ajtó kereteinek végpontjai egybeolvadnak a hangsúlyos lámpatestekkel. Rendkívül érdekes látvány ez, futurisztikus és dinamikus küllemet kölcsönöz egyben; s nem utolsó sorban nagyítja is az egyébként visszafogott méreteket (3455 milliméter hossz, 1615 milliméter szélesség, 1460 milliméter magasság).
Kabrióvá is alakíthatjuk, ha úgy konfiguráljuk vásárlásnál
Lenyitható tető jelenti az x-wave felszereltség origóját, a Toyota Aygo tesztautónál is megtalálható volt ez a hasznos opció – igaz, a már hűvösebbre fordult októberi időjárás nem minden esetben tette lehetővé, hogy lengén, szellősen használjuk a divatos miniatűrt. Ugyanakkor persze nem bírtunk magunkkal, és kihasználva a hozzávetőlegesen fél nap 20-22 Celsius fokos napsütést, hátrahúztuk a vászontetőt, és különböző sebességtartományokban tettük próbára, hogyan is viselkedik az autó rendeltetésszerűen.
Úgy 60-70 kilométer/órás sebességig közepes zaj- és huzatszint mellett autóztunk, majd e felett már kénytelenek voltunk visszaengedni a tetőt alappozíciójába – ez így is van rendjén. Tehát a (bel)városi sétaautózáshoz tökéletesen passzol az ál-kabrió megközelítés, jobb, mint bármely panorámatető vagy hasonló megoldás. Igaz, csapadék esetén el is felejthetjük a kiegészítő jelenlétét.
Lényegre törően
Bár néhol érezhetően lowbudget szellemiségben sikerült az utaskabin kivitelezését megvalósítani, mégsem zavaró egyértelműen a számos helyen kispórolt anyaghasználat. Többek közt az oldalajtók belső kárpitozása révén támadna hiányérzetünk, de nem így történik: a tervezőmérnökök ugyanis mindent elkövettek, hogy a kaszni színével egyező fém alapú felületek gyönyörűen beépüljenek és egyben passzoljanak is az összhatás mellé, így szinte nem is látja a delikvens a szükségességét; még a legkifinomultabb női szemek sem keresgélnek feleslegesen – így jó, ahogy van. Persze más kérdés, hogy hasonló megközelítéssel lehet-e kezelni a hátsó oldalablakok nyitási-zárási funkcióját, ami sajnos kimerül egy-egy pattintható kallantyú mivoltában, ráadásul ha nem vagyunk kellően elővigyázatosak, könnyedén becsíphetjük ujjainkat.
Elrendezés szempontjából rendben vannak a műszerek, jól látható helyen, konkrétan a kormánykerék mögött helyett található az egység, ami tulajdonképpen egy komplex kerek számlap analóg skálázással (kilométeróra), középen folyadékkristályos kijelzővel (külső hőmérséklet, pillanatnyi- és átlagfogyasztás, üzemanyagszint kijelzésekkel). Bal oldalon láthatjuk a fordulatszámmérőt, ami egy digitális szintező sáv, itt értelemszerűen alulról felfele megy a csík a főtengely percenkénti fordulatszámának függvényében.
A központi x-touch infotainment 7 col átmérőjű érintésérzékeny kijelzője a közvetített jármű adatok mellett pontos navigációt is kezel, továbbá az átlagos, ilyen kategóriás autókban megszokott hangminőségű audiorendszert is felvonultat. A kialakítás itt is rendkívüli módon passzol a Toyota Aygo személyiségéhez, egyáltalán nem zavaróak a néhol kissé eltúlzott paraméterek, vagy esetleg a túlzásba vitt lakkozás, díszítések használata.
Komfort, praktukum
Bár papírforma szerint 5, hivatalosan 4, de leginkább 2 személyes autónak definiálható a Toyota Aygo. Legalábbis, ha megtermett férfiember foglal helyet a sofőrülésben, mellette egy szintén tagbaszakadtabb versenyzővel – bár kissé visszás lenne, ha ez lenne a bevett trend. Sokkal inkább beirányzott célréteg a női nem, úgy pedig máris változnak a klisék; tehát üsszegezve: a négy átlagos méretű felnőtt lehet a reális, relatíve 165-170 centiméteres testmagasságokkal. Talán.
Vezető- és első utasoldalon az ülések komfortja átlagos, vagy talán kicsit még túlmutató is kategóriáján, az ülő és hátlapok méretezése optimális, tartásuk rendben van, fejtámla állítási lehetőség nincs a kialakításból adódóan. A méretezés szerint a térdtér minimális, viszont támaszt kellőképp kanyarodásnál, s szinte a hátsó üléssorig kitolt határvonallal akár 190 centiméteres testalkattal is könnyedén belakható az új Toyota Yaris. Hangsúlyozzuk még egyszer: a bevett átlag természetesen nem ebbe az irányba hajaz, de azért közelíthetünk ebből az állásból is, nemdebár?
Három hengeres és aszkéta. Pontosan úgy, ahogyan azt elvárjuk
69 lóerőt képes maximálisan leadni a 3 hengeres, 998 köbcentiméter lökettérfogatú szívó VVT-i benzinmotor, méghozzá kereken 6000-es percenkénti fordulatszámon. A nyomatékcsúcs 95 Newtonméterben lett meghúzva, 4300-nál érkezik, s bőségesen elegendőnek tűnt a 830 kilogramm száraz tömegű Toyota Yaris mozgatásához.
A géptető alatt duruzsoló motor egyébként a Toyota korábbi VVT-i egységének továbbfejlesztett verziója, mely növeltebb kompressziót (11.5:1 lett 11-ről) kapott, a szívósor optimalizálást kapott. A Toyota Yaris 1 literes benzinese ezáltal hatékonyabb lett, méghozzá 37 százalékkal, ami nem csekély eredmény, ráadásul kategóriájában egyedülállónak is mondható.
Viselkedés szempontjából érezhető a háromhengeres karakterisztika, a pörgős aspektus, az ötsebességes manuális kéziváltó fokozatainak áttételezése hosszú, ennek megfelelően a nyomatékgörbe komótosan épül fel. Indulásoknál nem ritka a hirtelen felkúszó fordulatszám, ez szokható és kulturáltan kordában tartható, 50 kilométer/órás tempóig szinte úgy érezzük, miénk a világ gyorsulás tekintetében. Kellemes érzéki csalódás ez, bár végeredményben a Toyota Aygo arculatának kölcsönöz egy kellemes, sportos érzetet, ami nem mellesleg tökéletesen kiegészíti a külső megjelenés ismérveit.
Első nekifutásra – őszintén szólva – féltünk attól, hogy a fogyasztás majd jól az egekbe szökik, ismervén a két- illetve háromhengeres aggregátok szokásos velejáróit, hátulütőit. A Toyota Aygo 1 literesénél viszont nem tapasztaltunk fals felhangokat, a gyárilag előirányzott normákat tökéletesen teljesítette, sőt, még alul is múlta a megadott értékeket. Városi araszolgatás mellett, aktív kigyorsítások, fel és visszaváltások sokasága mellett 4.9 liter/100 kilométeres átlag jött ki 28 kilométeren (-0.1 liter), míg 90 kilométer/órás országúti autózás mellett 3.4 literes átlagot mértünk 100 kilométerre (-0.2 liter). Rövid autópálya szakaszon 130 kilométer/óránál 3500 fölé kúszott a fordulatszám kijelzője, így a pillanatnyi fogyasztás mértéke 5.5 liter lett – nyilván elsősorban nem autópályára fejlesztett autó a Toyota Aygo, de ez sem rossz számadat; egyedül a fokozódó menetzaj és komfort billentette mínuszba a megítélés rátáját.
Összegzés, némi háttérinformációval elegyítve
Még egy kis kapcsolódó műszaki fejtegetés a végére: a kedvező üzemanyag-felhasználást több tényezőnek is köszönhetjük a Toyota Aygo esetében. Elsőként kiemelendő az alacsonyabb fordulatszám-tartományokban mild Atkinson ciklusra váltó motor, így ténylegesen hatékonyabbá válik az üzemanyag elégetése, továbbá csökken a károsanyag-kibocsátás is. A leömlő nélküli kialakítás tovább optimalizálja az összhatást, mellé a hosszú áttételezésű sebességfokozatok illetve az alacsony gördülési ellenállással felvértezett gumiabroncsok is igazolják gyakorlati áldásos tevékenységüket.
Árcédula
A Toyota Aygo jelenleg egyféle, 3 hengeres, 1 literes 69 lóerős VVT-i benzinmotorral kapható, azonban a számos felszereltségi szint és variálhatóságot előtérbe helyező opció közül választhatnak a vásárlók. A tesztben szereplő modell x-wave csomagban 4 150 000 forintos bruttó induló listaáron vásárolható meg, a belépő szint viszont már jóval olcsóbban, 2 695 000 forintért állítható az otthoni garázsba (x csomaggal, 5 sebességes manuális váltóval, 3 ajtós kivitelben). Opciós felárral kérhető metál és gyöngyházfényezés (105 000 forint bruttó listaár), tűzpiros 3P0 fényezés (40 000 forint bruttó listaár), továbbá x-nav micro SD kártyás, 20 támogatott nyelvvel rendelkező teljes Európa térképes navigációval (x-play felszereltségtől 130 000 forint bruttó listaár).
2014 Toyota Aygo 1.0 VVT-i specifikációk
Motor
Motortípus: soros elrendezésű háromhengeres szívó benzinmotor
Lökettérfogat: 998 cm³
Maximális teljesítmény: 69 LE @ 6000 ford./perc
Maximális forgatónyomaték: 95 Nm @ 4300 ford./perc
Erőátvitel: elsőkerékhajtás, ötfokozatú manuális kéziváltó
Méretek, egyéb műszaki adatok
Hossz: 3455 mm
Szélesség: 1615 mm
Magasság: 1460 mm
Tengelytáv: 2340 mm
Első gumik mérete: 165/65 R15 H
Hátsó gumik mérete: 165/65 R15 H
Tömeg, üresen: 830 kg
Össztömeg: 1240 kg
Csomagtartó mérete: 168 liter, bővíthető
Üzemanyagtartály mérete: 35 liter
Menetteljesítmények
Végsebesség: 160 km/h
Gyorsulás 0-ról 100-ra: 14.3 másodperc (gyári), 13.6 másodperc (saját, mért eredmény)
Fogyasztási adatok
Saját, mért eredmény (átlagos használattal)
Városi: 4.9 l/100 km
Országúti: 3.4 l/100 km
Vegyes: 3.9 l/100km
Gyárilag mért eredmények
Városi: 5.0 l/100km
Országúti: 3.6 l/100km
Vegyes: 3.8 l/100km
CO2 kibocsátás: 95 g/km
Még több információ a Toyta magyarországi képviseletének honlapján olvasható.
Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal
A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.
