[TESZT] Suzuki Swift 1.2 GLX – nem csak városba javallott

Már a legelején el kell oszlatnunk egy sztereotípiát: a Suzuki Swift – bármilyen furcsán is hangzik – nem kifejezetten városi környezetbe tervezett autó. Persze sokakban felmerülnek az esetleges visszafogott méretek, kapacitások, és egyéb számadatok ilyen esetekben, de határozottan elmondható, hogy a japán márka Esztergomban gyártott modellje megfelel a kívánalmaknak.

Több ízben járt már a Napimagazin.hu-nál a Suzuki Swift, próbáltuk többek közt 3 ajtós, illetve 5 ajtós Sport verzióban, legutóbb pedig a „majdnem csúcsfelszereltségű” GS változat került górcső alá. Akkor már elkezdett körvonalazódni egy későbbi olyan jellegű teszt megírása, melyben alapvetően arra helyezzük a hangsúlyt, hogy milyen habitust produkál az autó alapvetően hosszabb lélegzetű kiruccanások során.

Irány a hosszabb táv. Azért visszafogottabban

Bár folyamatosan publikálunk nagyobb autóteszteket is, melyek révén Európa országait vesszük célirányba, nyilván egy Svájc, vagy Németország nagyobb falat egy Suzuki Swift-tel, bár ki tudja, lehet, egyszer bátran nekifutunk a kérdésnek (akkor majd leginkább 2 fővel lesz ildomos számolni az utazások során, minimalizált csomagokkal és egyéb megszorításokkal).

Végül a szerkesztőségi meetingen egyöntetűen eldöntöttük, hogy hozzávetőlegesen egy 2-300 kilométeres, viszonylag egyhuzamban levezényelt utazás optimális lehet a Suzuki Swift hosszabb távon történő tesztelésre. Fogtuk hát magunkat, és nekiindultunk a déli régió felfedezésének, régi-új környékeket célozva.

Első állomásunk Baja és környéke volt, ide már szinte hazajárunk; a környéken barangolva az első napon meglett a bűvös 300 kilométer – s akkor még a legjava csak tervben volt meg, skiccekben a noteszben, néhány nem is olyan távlati elképzelésben. Mindenképp lejjebb, még délebbre kívántunk kalandozni, így rögtönzött véleményalkotás után Szerbia mellett döntöttünk, Szabadkával a végcél megjelölésével.

Szerbiáig meg sem állunk, csak némi kitérővel

Másnap tehát indult is a három felnőttből álló csapat, folyamatos cserékkel, a sofőr maradt mindvégig pozíciójában; az utasoldali első, illetve hátsó hármas üléseken helyet foglaló delikvensek váltották egymást folyamatosan. Első nekifutásra hátra egy 180 centiméter testmagasságú utas ékelte be magát, persze csak idézőjelben, mivel első benyomása máris az volt a Suzuki Swift hátsó belteréről, hogy kifejezetten optimális. Egyértelműen elenyésző lett mára a korábbi, néhány évvel ezelőtti nagy típusfrissítésnél sarkalatos hiányosságként aposztrofált fejtér probléma, közepesen kihúzott háttal, hajlított térdekkel tökéletes komfort lőhető be. Hosszabb távra is, jelentjük újra, hiszen a Baja-Szabadka útvonal, némi kitérőkkel, vacak útviszonyok mellett, váltakozó sebességátlaggal is remekül áthidalható volt a hátsó szekcióban.

Ugyanígy az utasoldali első ülésen is, kifogástalan az ergonómia. Nem, nem túlzunk, még egyszer hangsúlyosan kiemeljük: ne 6-700 kilométeres folyamatosan levezényelendő utazásban gondolkodjunk, hanem szépen, komótosan kivitelezettben. Persze nem állítjuk, hogy monstre távok nem küzdhetők le egy Suzuki Swift-tel, maximum nem egyhuzamban, hanem többszöri pihenőkkel, szünetekkel megspékelve.

Egyszerűen lavírozva

Nézzük a vezethetőséget. Mivel a Suzuki Swift legfőbb erőssége a vegytiszta egyszerűségében rejlik, ezért adja magát, hogy a kormány- és pedálkezelés végtelenül könnyed, pillanatok alatt megszokható és elsajátítható a profil, a kilátás minden szögben jó, az A és B oszlopok méretezéséből adódóan kevéske holttérrel szembesülünk vezetés közben.

A C oszlop már más kategória, itt szükségeltetik némi kompromisszumkötési hajlam, viszont a méretes oldaltükrök javítanak a hiányosságon. Apropó, oldaltükrök: a GLX felszereltség egyik ékessége a tükrökbe integrált jobb és bal oldali irányjelző csík.

Fogyasztással kapcsolatos méréseink

Városi és elővárosi környezetben már nem egyszer bizonyította a Suzuki Swift rátermettségét. Kiváltképp mostanság, amikor az üzemanyagárak mélyponton leledzenek, valahogy még inkább költséghatékonynak tűnik egy amúgy is madárétvágyú megoldás, nemdebár? Nos, közepes tesztünk során az autót több környezetben is próbára fogtuk – rögvest a Suzuki képviseletétől rá az M0 autóútra, majd onnan egyenesen az M6 autópálya következett. Mint ismeretes, az M0-n, ha épp nincs korlátozás, 110 kilométer/órás maximumot futhatunk, ez máris kedvező viszonyítási alapként szolgált cikkünk megírásához, ugyanis az átlagosan korábban 90 kilométer/órás értéken felül is méricskélhettünk. A lényeg: 110-nél 2900 percenkénti fordulatszámon üzemel a négyhengeres benzinmotor, ötödik fokozatban, 4.1 literes átlaggal 100 kilométerre.

Összehasonlításképp: 90 kilométer/óránál 3.6 literes értékkel számolhatunk, ez pontosan annyi, mint amennyit korábbi tesztjeink során is mértünk (2750 RPM). Tulajdonképpen országúti tempónál is érződik, hogy elkelne egy hatodik fokozat az egyébként jó áttételezésű váltó kapcsán, viszont 130 kilométer/órás autópályatempónál már égbekiáltóan előjön a hiányérzet – közel 4000-es percenkénti fordulaton (3850 RPM) a motor hangos, már-már kulturálatlanba forduló viselkedést produkál. Érdekes azonban, hogy az átlagfogyasztás még így sem szökik az egekbe, 6.3-7.9 litert rögzítettünk 100 kilométerre. A 7.9-es érték nyilván magas, itt szélsőségesebb eseteket kell érteni, például masszív kigyorsítást 110-ről, vagy emelkedőn tartani a beirányzott tempót.

Szerbiában végül csak országúti körülmények közt mértünk, de azt sem teljességgel, ugyanis kvázi 70 kilométeres korlátozásokba futottunk bele mindenfelé. Így, ilyen sebesség mellett, alig kiautózott negyedik fokozatban is 3.3 liter körüli átlagot mértünk. Megemlítve még egyszer: három fővel a fedélzeten.

Pakoljunk ésszerűen, itt elkél a rendszerezés

Ha hosszabb útra megyünk, feltehető, hogy van és lesz néhány csomagunk. A pakolhatóság nem tartozik a Suzuki Swift erősségei közé, ugyanis az alaphangon mindössze 211 literes raktér úgy 2 kisebb sporttáskát képes befogadni, viszont ha ketten, vagy hárman indulunk túrázni, úgy a kétharmados hátsó ülések döntehtőségével javíthatunk a helyzeten. Viszont ronthatjuk az amúgy nem rossz komfortérzetet, de azt jelentősen.

42 literes tank kapacitásával is remekbeszabott hatótávot kapunk az 1.2 literes, 94 lóerős, 118 Newtonméter csúcsnyomatékú szívó benzinmotorral szerelt Suzuki Swift-től. Ez különösképp akkor jelentős, ha mégis hosszabb távra indulnánk, akár külföldre, s szeretnénk hazai pályán lerendezni a tankolás mikéntjét.

Mennyiért?

A tesztben szereplő Suzuki Swift 1.3 GLX klímával, CD lejátszós hifivel, Bluetooth és USB csatlakozási lehetőséggel jelenleg 4 217 000 forintos bruttó listaáron vásárolható meg a márkakereskedésekben. Amennyiben automataváltóval szeretnénk kiegészíteni az opciókat, úgy kereken 300 ezer forinttal növekszik az ár 4 517 000 forint).

2014 Suzuki Swift 1.2 GLX specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres szívó benzinmotor

Lökettérfogat: 1242 cm³

Maximális teljesítmény: 94 LE @ 6000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 118 Nm @ 4800 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatsebességes manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 3850 mm

Szélesség: 1695 mm

Magasság: 1510 mm

Tengelytáv: 2430 mm

Első gumik mérete: 185/55 R16

Hátsó gumik mérete: 185/55 R16

Tömeg, üresen: 960 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 520 kg, 1480 kg

Csomagtartó mérete: 211 liter, bővíthető 902 literig

Üzemanyagtartály mérete: 42 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 165 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 11.7 s (saját, mért eredmény: 12.4 s)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.2 l/100 km

Országúti: 3.6 l/100 km

Vegyes: 4.2 l/100km

CO₂ kibocsátás: 117 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal