[TESZT] Suzuki Alto 1.0 GLX AC – testre szabott városi ügyintézős

Nem a méret a lényeg – állítják sokan, sok témában. Jelen esetben is valós e megállapítás, ugyanis az 1979-es debütálása óta törtetlen népszerűségnek örvendő kisautó nemzetközileg is számottevő sikereket könyvelhetett el az évek során.

Ráadásul folyamatosan több márkajelzéssel is illették a kis négykerekűt, az ismerős formák korábban feltűntek már Daewoo Tico-ként, Nissan Pixo-ként, vagy a mindmáig létező indiai Maruti, mely idehaza a 90-es években az akkori Alto modell megfelelőjeként reneszánszát élte (Maruti DX800).

Azóta persze sokat változott a világ és az igények is, a rohamosan fejlődő technológiák és megközelítések eredményeként 2009-ben dobták piacra a teljesen újragondolt hetedik generációs Alto-t. Természetesen ez a modell már nagyban hozta az elvárásokat szegmensében, 0.8 illetve 1 literes motorral szerelt verziói korrekt eladásokat produkálnak világszerte. Az idei, 2013-as év hozott némi ráncfelvarrást az Alto-nak, s most az idehaza kapható egyetlen alternatívát, az 1 literes, 3 hengeres motorral szerelt változatot fogjuk tesztre.

Mit tartalmaz az egyetlen felszereltségi szint?

Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy a 2013-as Suzuki Alto nem sokban különbözik elődjétől, furcsamód az egyedül kapható GLX felszereltség kapcsán több olyan opciót elhagytak, amelyek hasznos kiegészítői lennének a remek kisautónak.

Így például a GLX csomag nem tartalmazza a színre fújt tükröket, vagy az integrált első ködlámpákat. Utóbbi kapcsán jelenleg egy-egy kétoldali légbeömlő jellegű díszítést kapunk, a frontrésznél a fő hangsúlyt jelen esetben is az 1600 milliméter széles kaszni méretéhez viszonyítva hatalmas és egyben elnyújtott lámpatestek adják, melyek úgymond trendivé varázsolják az Alto-t továbbra is (négy éve is hasonló üdeséget, lendületet sugárzott a design ezen része). A hűtőmaszk a motortérfedél alatti semleges, Suzuki emblémát hordozó felülete alatt kezd, majd egészen a lökhárító alsó részéig húzódik, ez némileg ismét felerősíti a dinamikus mivoltra utaló jelleget.

A fazon megmaradt. Némi újítás azért észrevehető

Oldalról leginkább a klasszikus formatervezés és vonalvezetés köszön vissza, igazi szigetországi ízlésvilágra jellemző elemekkel megspékelve, jellemzően minimalista és leegyszerűsített megoldásokkal. Utóbbi persze a megfelelően szinten tartott alacsony árképzést segíti elő (lásd a hátsó oldalablak kapcsos nyitását és zárását), a feljebb már körülírt színre fújt tükrök hiányát – ugyanez vonatkozik a kilincsekre is. Mindez persze nem von le az autó vizuális vagy egyéb értékeiből, hiszen alapvetően az Alto nem a reprezentálásról szól; sokkal inkább a hétköznapi, alapvetően városi praktikus, célirányos kihasználhatóságról.

Viszonylag nagy méretű lámpatestekkel találkoznunk a hátsó fertályt szemlélve, ezek ismételten feldobják a leegyszerűsített összképet. Itt már találunk beépített ködlámpát is, méghozzá a bal oldalon a búra alsó traktusában, ami a jobb oldali tolatófény tükörképe. A kicsi, alapból 129 literes, előrehajtott osztható hátsó ülésekkel 367 literre hizlalható csomagtér ajtaja kívülről csak és kizárólag kulccsal nyílik: elsőre furcsa lehet, hogy az ötödik ajtón nem található semmiféle célirányos gomb. Ez megszokható hamar.

Kárpótol viszont a vezetőülés alatt hozzáférhető kallantyú, közvetlenül a tanksapka ajtó nyitójának szomszédságában, melynek segítségével pillanatok alatt elvégezhető a nyitás.

Ár-érték arányhoz képest minden téren megfelelő utastér

Nincsen túlbonyolítva az enteriőr sem. Ízlésesen tálalt egyszerűség – leginkább így lehetne jellemezni az utasfülkét: alapvetően kényelmesen két felnőtt személy utazhat kényelmesen akár hosszabb távokon is, a hátsó szekció használata már kompromisszumokat igényel. A 2360 milliméteres tengelytáv a kocsi méreteihez képest hatalmas, ugyanis az egész autó 3500 milliméter hosszú; ennek ellenére a lábtér szűkös, a hátsó üléseken hátradőlve alapvetően a csapott tetőív miatt a fejtér is minimális. Kihangsúlyozandó, hogy a teszt során a hátsó üléssort két, egyenként 180 centiméter körüli magasságú, jól megtermett kollégánk segítségével végeztük, nyilván csekélyebb paraméterekkel megáldott egyének kellemesebben megtalálják számításaikat. Az első ülések ülőfelülete jó átmenetet képez, tehát nem túl puha, de nem is kemény, strapabíró, a külső behatásoknak jól ellenálló anyaghasználattal (kárpitozás). A háttámlák masszívan fogják a vezető, illetve első utasa hátát, remek oldalirányú tartással. A hátsó ülések ülőlapjai rövidebbek, ennek ellenére jó szolgálatot tesznek, a hátlapok kemények és némileg steril összhatást kölcsönöznek.

Nincs fordulatszámmérő – miért is lenne szükségünk ilyesmire egy Alto-ban – viszont van hatalmas sebességmérő, alul apró multifunkciós kijelzővel felvértezve, mely az alapvető információkat korrektül közvetíti a sofőr irányába. A többi elengedhetetlenül fontos visszajelző lámpája a számlap két oldalánál került kialakításra, ezek is jól láthatók menet közben, még direkt napsütésben is. A könnyen mozgatható szervorásegítéses kormány magassága állítható a méretekhez képest tág határok közt úgy, hogy a központi műszeregység felől érkező adatok mindvégig kivehetőek maradnak. A beltér kiképzésére a kemény műanyagok alkalmazása a jellemző, úgy, hogy az anyagminőségre kellő figyelmet fordítottak a tervezők. A külső oldaltükrök az autó jellegéből és felszereltségéből adódóan kézzel állíthatók.

Praktikusabb lett: pakolhatunk a kesztyűtartóba is

Kesztyűtartó nem volt mindezidáig az Alto modellekben, most ez a hiányosság is kiküszöbölésre került. Az első utasülés előtti cockpit részen meghagyták a korábban is már meglévő rekeszt, alá került kialakításra a lenyitható ajtóval zárható fiók, amely kisebb méretű tárgyak (könyv, neszeszer, stb.) befogadására alkalmas.

Kellő dinamizmus, minimalizált fenntartási költségek. Ilyen kell pont városba

Három henger, 996 köbcentiméter lökettérfogat, 68 lóerő. Úgy tűnik, mindez elegendő a 885 kilogramm száraz tömegű kocsiszekrény lendületes mozgatásához: a maximális teljesítmény pörgős 6000 1/s fordulatszámon érkezik, a rendelkezésre álló forgatónyomaték csúcsát 90 Newtonméterben jelölte meg a gyártó (3500 1/s). A gázreakciók késlekedés nélküliek, a pörgős aspektus miatt leginkább arra kell ügyelnünk, hogy kisebb gázadás ellenére is ne üvöltő motorral induljunk el.

A motor elemében van már alacsonyabb fordulatszámon is, a nyomatékgörbe egyenletesen épül fel, viszont a hosszú váltóáttételezések miatt a fickós motorkarakterisztika maximum indulásoknál érezhető, úgy 50 kilométer/óráig. Ez persze nem jelent gondot, hiszen az alapjaiban városi közlekedésre predesztinált Suzuki Alto esetében pontosan erre van szükségünk, se többre, se kevesebbre. Ráadásul a hosszú áttételezés eredményeképpen kedvező fogyasztási adatokat kapunk, kaptunk a teszt során is: városi jelleggel, dugókban állva, lámpától lámpáig gyorsítva és araszolva 5.9 liter üzemanyagot nyakalt be a háromhengeres, országúton ugyanez az érték 3.7 liter/100 kilométerre jött ki. Autópályán nincs elemében az Alto, ugyanis 100 kilométer/órás sebesség felett érezhetően csökkennek az erőtartalékok, a futómű, motor- és szélzaj is jelentősen nőni kezd. Csakúgy, mint a fogyasztás, 6.7 liter körüli értéket rögzítettünk, amely durván fél literrel megelőzi a városi környezetben mérteket.

Építése ellenére a futómű stabil és kemény, utóbbi a menetkomfortra is jelentős kihatással van, az úthibák egyengetése és csillapítása kicsit nyers, viszont élesebb kanyarvételezésnél kitűnően uralja a helyzetet az elöl MacPherson, hátul merevtengelyes felfüggesztés.

Tökéletes társ lehet nap mint nap

Mint ahogyan azt a címben is feltüntettük, a megújult, 2013-as Suzuki Alto igazán városban, mondjuk napi összetett ügyintézés során érzi legjobban magát: dinamikus arculata, vezethetősége, manőverezhetősége (legkisebb fordulókör átmérője csupán 4.5 méter), parkolhatósága, olcsó fenntarthatósága mind-mind magukért beszélnek. Még akkor is, ha némi kompromisszumot (például a csomagtér csekély térfogata) kell kötnünk azért, hogy az egyébként maximumra járatott praktikumot – amit az Alto hordoz – teljes mértékben ki tudjuk használni, kortól és nemtől függetlenül.

A cikkben szereplő GLX modell listaára 2 499 000 forint, ehhez még 95 000 forintot kell kifizetnünk a kasszánál, ha gyöngyház, vagy metálfényezést szeretnénk az autóhoz. További részletek a Suzuki magyar honlapján, illetve az aktuális akciókról a márkakereskedésekben érdemes tájékozódni.

2013 Suzuki Alto 1.0 GLX AC specifikációk

Motor

Motortípus: háromhengeres benzinmotor

Lökettérfogat: 996 ccm

Maximális teljesítmény: 68 LE @ 6000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték:90 Nm @ 3400 ford./perc

Erőátvitel: összkerékhajtás, 5 fokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 3500 mm

Szélesség: 1600 mm

Magasság: 1470 mm

Tengelytáv: 2360 mm

Gumik mérete elöl: 155/65 R14

Gumik mérete hátul: 155/65 R14

Tömeg, üresen: 855 kilogramm

Terhelhetőség: 395 kilogramm

Csomagtartó mérete: 129 liter, 774 literig bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: 35 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 155 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 14 s (gyári), 15.3 (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.9 l/100 km

Országúti: 3.7 l/100 km

Vegyes: 4.6 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 5.2 l/100km

Országúti: 3.8 l/100km

Vegyes: 4.3 l/100km

CO2 kibocsátás: 90 g/100km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal