[TESZT] Škoda Yeti 1.4 TSI DSG – irány a természet. Mondjuk a hegyekbe?

Nem véletlen a címben tett utalás a hegyvidéki környezetre, hiszen mint tudjuk (vagy nem), a yetik létezése (avagy nem) e tájakra van beirányozva. A kisebb vagy nagyobb magaslati fura lények a legendák szerint több ezer méter magasságban, a szirtek és gleccserek közt elhatárolt részeken tengetik hétköznapjaikat, néha egy-egy lesifotós kamerájának áldozatául esnek úgy húsz-harminc évente.

Vagy pedig az egész csak kitaláció, önámítás, blöff. Egyelőre ezt nem tudhatjuk, mint ahogyan azt sem, hogy a Škoda Yeti-je miért is lett yeti, hiszen küllemében, formájában, alakzatában nyomokban hajaz csak egy ilyesfajta kreatúrára. Vagy mégis? Ezt mindenki döntse el maga, az viszont tény, hogy a kompakt állandó összkerekes szabadidőautó jól bírja a hegyvidéki gyűrődést, könyedebb terepet. Az először 2009-ben Genfben koncepcióként bemutatott Škoda Yeti elérkezett első komolyabb ráncfelvarrásához, mi pedig megvizsgáltunk egy 1.4 literes TSI motorral és DSG automataváltóval felszerelt változatot. Igaz, esetünkben szimpla elsőkerékhajtással.

Vonjunk párhuzamot

Óhatatlanul össze kell hasonlítanunk a jelenlegi típusfrissített verziót a korábbival, így már első nekifutásra is jól érzékelhető a front rész teljes átrajzolása. A korábbi gömbölyded formákat és rajzolatokat elhagyták a tervezőmérnökök, a lámpatestek szögletesebbek lettek, csakúgy, mint a jelenlegi Škoda-vonalra jellemző hűtőmaszk kialakítás is; az alsó beömlő szögletes, fordított trapéz alakzatú szemben a korábbi jóval jellegtelenebb megközelítéssel. A ködlámpák az lökhárító burkolatának alsó széleire kerültek, leváltva az első szériára jellemző hűtőmaszkhoz közeli kerek, hangsúlyos lámpatesteket – alapvetően ezért kár, hiszen a Yeti egyik fő arculati jellegzetességét ez adta.

Az oldalvezetés egyezik a már megszokottal, egyenes és letisztult vonalak jellemzik, a sárvédőívek öblösek, a 17-es keréktárcsák szinte elvesznek bennük, továbbá jól látható az emelt hasmagasság is. A szélvédő erőteljesen döntött, hatalmas felületet ad hozzá a kocsiszekrény kialakításához, az első oldalajtók ablakai pedig elnyújtott lezárást képeznek a B oszloppal – míg a C oszlopig egységes, alapvetően sötét tónusű üvegezést láthatunk, szinte 90 fokos szögben kialakított áthidalásokkal. Az oldalajtók kilincsei színre fújtak, csakúgy, mint a tükrök, illetve az itt található díszcsíkok is

Orr és far – a legjelentősebb átrajzolások ezeken a részeken jellemzőek

Mint ahogyan az általában szinte mindegyik facelift-re jellemző, az orr rész mellett a far lesz jelentősen átszabva – a megújult Škoda Yeti esetében is hasonló a képlet. A csomagtérajtó szigorúan követi az övvonal folytatását, így enyhén dobozos a hatás hátulról, a helyzetjelzők burkolatai akár az Octavia-ról is származhatnának: a jelleg tehát hamisítatlan. A rendszámtáblahely kialakítása a 2013-14-es modellév palettájának szellemiségét hordozza, tehát az erős törésvonalak jellemzőek itt, de helyére került a fókuszban lévő Škoda-embléma, a márka- és típusjelzés is. Diffúzor hatású karosszériaelem nincs, van viszont bal oldali dupla kipufogóvég, illetve kettő alig észrevehetően integrált fényvisszaverő prizma is.

Igénybevételre kihegyezve, de azért kényelmes is mellé

Milyen legyen az ideális utastér, ha alaphangon magasabb szintű igénybevételnek tesszük ki családi szabadidőautónkat? Egyértelmű, hogy a tesztautó felszereltségi szintjéhez hasonló, vagy pontosan ugyanolyan. A hosszában és széltében is remekül tartó első ülések kárpitozása időtállónak és masszívnak tűnt, ellenállónak bizonyult mindezek mellé – ezek ugyebár nem elhanyagolandó szempontok.

Kényelem tekintetében sincs ok panaszra, hosszabb utazás után is kellemes érzésekkel száll ki a sofőr utasaival egyetemben az autóból, mód adódik kisebb nyújtózásokra is akár (főként a hátsó traktusban, nagyban köszönhetően a 2578 milliméteres tengelytávnak), a vezető- és első utasoldali térdterek is megfelelőek, a középkonzol oldalszélei nem vesznek el a komfortérzetből. A hátsó ülőlapok megfelelő hosszúságúak, a hátlapok dőlési alapszöge lehetne kisebb, de így sem hat hátrányosan a benn ülők hátára. Viszont kárpótol az ülések dönthetősége, a síneken hosszirányú állíthatóság, továbbá a számtalan rekesz, ajtózseb, pakolórész.

Nem éri meglepetés a sofőrt: minden a helyén van

A központi műszerek elrendezése hagyományosan precíz, lényegre törően az információk párhuzamosan is jól követhető kijelzésére hangoltak, a mélységében és magasságában is állítható multifunkciós kormánykerék fogása ismételten tökéletes, az ide helyezett egy-egy funkciógombbal tökéletesen működtehetőek a hozzájuk rendelt opciók. A kezelőegységek kézre esnek, az elrendezésben nem történt túlnyomó részben változtatás az elődhöz képest.

A középpontban helyet kapott arányaiban tekintélyes képátlóval bíró érintésérzékeny LCD kijelző felelős az autóhoz kapcoslható információk közléséért, illetve a szép hangzást produkáló hangrendszer irányításáért is. A középkonzolon még fellelhetőek a már jól ismert klíma- és keringetésszabályozó gombok is, a hétfokozatú duplakuplungos DSG automataváltó karja pedig ergonómikus kialakításával, jól elhelyezetten várja a váltások kivitelezését, akár manuálisan kapcsolva.

Nem a legerősebb 1.4-es TSI, de jelen esetben bőven elegendő

1390 köbcentiméteres, 122 lóerős turbótöltött TSI benzinmotor került beépítésbe a tesztelt Škoda Yeti modellbe. Az egység maximális teljesítményét kereken 5000-es percenkénti fordulatszámon éri el, s hogy maradjunk a kerek számoknál, a csúcsnyomaték 200 Newtonméter, mely alacsony, 1500-as percenkénti fordulatszámtól máris rendelkezésre áll. A 7 fokozatú duplakuplungos DSG automataváltó áttételezése példás, a fokozatok felkapcsolása kifinomult, már akár 1600 környékén is kivitelezi a rendszer a magasabb sebességbe váltást.

A negyedik, ötödik és hatodik fokozat tartományskálája megegyezik arányaiban, azonban a hetedik összetéveszthetetlenül autópályás aspektust hordoz, a fordulatszám viszont 130 kilométer/óránál nem tűnt túl alacsonynak (2650 RPM). Mindezzel együtt az 1.4-es TSI üzemanyagfelhasználása nem szökött itt sem az egekbe, az aggregát nem kért többet átlagolva 7.1 liternél (sok emelkedő, kielőzés, egyebek), igaz, áldásos hatást fejtett ki jelen esetben is, ha manuális módban oldottunk meg egynehány szituációt. Városi környezetben, sok elindulással-megállással a fedélzeti számítógép 8.6 literes átlagot rögzített 100 kilométerre, országúton, 90 kilométer/órás tempónál ez az érték majdnem a felére csökkent (4.9 liter/100 kilométer). A motor reakciója jó, hirtelen gázadásra minimális késlekedéssel érkezik a reakció, ez nagyban függ attól, mely fordulatszámtartományban és sebességfokozatban autózunk, továbbá az útviszonyok (emelkedő) jelenléte sem elhanyagolható.

Elsőkerékhajtással, akár a hegyekbe fel

Mivel a tesztautó fronthajtású volt, ezért a terepes képességek felmérése elmaradt, bár nem is hiányzott, hiszen a menetkomfort leginkább arra ösztökélt minket, hogy minél több országút legyen a megtett távolság alapja. Ugyanakkor mocorgott bennünk a kisördög, hiszen a magas építés, a kompakt SUV kialakítás mindig arra ösztönzi az utazókat, hogy térjenek le az aszfaltcsíkról.

Legalább egy csekény mértékben… Meg is tettük, alapjaiban véve az optimalizált hasmagasságból adódó lehetőségekre voltunk kíváncsiak. Könnyed, minimálisan köves-kavicsos, hepehupás terepen gyönyörűen simított minden úthibát az elöl McPherson, hátul Multilink rendszerű futómű, a kaszni viszonylag magas építése (1691 milliméter) ellenére sem imbolygott, leginkább hullámzáshoz hasonlatos rugózást kaptunk. A megújult Škoda Yeti kanyarokban is kezesbárányként viselkedett, legalábbis kategóriáján belül – enyhe orrtolás jelezte az alulkormányozottságra való hajlamot, illetve a kocsiszekrény dőlése figyelmeztetett folyamatosan, persze belátható (illetve autózható) kereteken belül.

Sok szabadidő, sok pakk: ismerjük jól az összefüggést. A Yeti csomagtere a szegmensben az átlagosnál kicsit kisebbnek számít, 416 literes egész pontosan. Ez nem tűnik túl öblösnek, viszont kárpótolhat a feljebb már említett számtalan zseb, rakodórész, továbbá a tény, hogy a 40:60 arányban osztható hátsó üléssor előredöntésével akár 1760 literesre is bővíthető. Üröm az örömben, hogy ez bizony jelentősen lekorlátozza az utastér tényleges funkciójának betöltését.

Szabadidős, vagy akár üzleti célokra is

Jól sikerült szabadidőautó lett tehát a ráncfelvarrott Škoda Yeti, s azzal együtt, hogy a Haldex összkerékhajtást jelen modell nélkülözte, bátran ajánljuk túrázáshoz, szabadidő eltöltéséhez, vagy akár a hegyekbe is, ha tudjuk, nem számíthatunk kifejezetten nagy havazásokra és egyéb szélsőséges időjárási tényezőkre. Tulajdonképp a Yeti egy hagyományos értelemben vett elsőkerekes alsó középkategóriás személyautó tulajdonságaival bír, kicsit exhibicionistább tálalásban, hétköznapibb felfogásban. Így akár általánosabb protokoll feladatok végzéséhez is ajánlható, hiszen visszafogott eleganciája és megjelenése biztos recept lehet a sikerhez.

2013 Škoda Yeti 1.4 TSI DSG specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres benzinmotor, turbóval

Lökettérfogat: 1390 cm³

Maximális teljesítmény: 122 LE @ 5000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 200 Nm @ 1500 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, 7 fokozatú duplagukuplungos (DSG) automataváltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4222 mm

Szélesség: 1793 mm

Magasság: 1691 mm

Tengelytáv: 2578 mm

Első gumik mérete: 225/50 R17

Hátsó gumik mérete: 225/50 R17

Tömeg, üresen: 1405 kg

Megengedett össztömeg: 2025 kg

Csomagtartó mérete: 416 liter, bővíthető 1760 literig

Üzemanyagtartály mérete: 55 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 182 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra:10.6 s (gyári), 10.3 s (saját mérés)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 8.6 l/100 km

Országúti: 4.9 l/100 km

Vegyes: 6.1 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 8.1 l/100km

Országúti: 6.2 l/100km

Vegyes: 6.8 l/100km

CO₂ kibocsátás: 159 g/km

Bővebb információ a Škoda hazai honlapján, IDE kattintva.

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal