Ugyan a Castlevania saga első részében (Lords of Shadow szimplán) gyönyörűre rajzolt textúrák környezetében történt a kalandozás mikéntje, érdekesre húzott storyline erősítette a játékélményt, mindenképp visszahúzó, néha frusztráló jelenségként lehetett megélni az állandósult fejtörők, logikai feladványok jelenlétét.
Nem kifejezetten volt ez a megközelítés szerencsés azoknak, akik leginkább az akcióra kihegyezett aspektusú dolgokat szerették, szeretik. Persze ez alapvetően nem elítélendő, vagy elutasítandó, mi szeretjük – ennek ellenére a Castlevania: Lords of Shadow 2 szakított a korábbi klisékkel, és merőben új környezetbe helyezte a történet mesélését.
Összetett sztorink akad, aki pedig szereti a vámpíros agymenéseket, itt sem fog csalódott arckifejezést vágni, kezében a PS3 kontrollerével: Drakula bőrében kezdjük a játékot, évszázados üresjárat után ébredve egy katedrális kellős közepén, a jelen egyik modern nagyvárosában. Korábbról ismerős lehet Zobek, mint egyetlen valós kapcsolatunk – máris megvan a végcél: elpusztítani a sátánt, aki ugyebár – abszolút mentesen a már megszokott normatíváktól, szigorúan idézőjelben – le akarja igázni a földgolyót annak összes élőlényével együtt. Hogy mindezt tökélyre fejlesszük, és elérjük, amit el kell, muszáj elpusztítanunk az ördög segítőit, akik tökéletesen beleépültek a társadalomba. Nem egyszerű feladat.
Milyen műfajúnak is definiálhatnánk leginkább a Castlevania: Lords o Shadwo 2-t? Leginkább akció adventure jellegű az összhatás, amolyan gótikus tálalással. Sok flashback szinesíti a játékmenetet, ám arra kényesen ügyel a sztori, hogy a jelenidős tálalás megmaradjon.
Egyértelműen a harcrendszer képezi magját a Castlevania: Lords of Shawow 2-nek, mindehhez hozzájön a fantasy jellegű környezeti megvalósítás – impresszív a végeredmény. Ráadásul a manapság oly divatos szabad kameramozgásokkal babrál a képzeletbeli operatőr, ami szintén feldobja a hangulati értéket – igen újszerűen hat az előző részhez képest. S azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mozgáskombinációk, mint például maga a karakterek lüktetése, fegyverek irányítása, és a többi rendkívüli kifinomultságot kaptak, s még a maximálisan 720p felbontást bíró PlayStation3 vizuális megjelenítésében is aprólékosnak jellemezhető.
Ha szeretjük az RPG elemeket, ezekből is kapunk, konkrétan kiemelve a skill-rendszert. Fejlődni tehát tudunk és illik is, ha a viszonylag csekélyre sikerült tényleges játékidőt nem szeretnénk több naposra kitolni. Bár megérné, mivel a játék hangulata magával ragadó, a halandó észre sem veszi, hogy hány órát töltött a kissé szürrealista környezetbe helyezett történések részeként.
Visszatérve a skill-ekhez: minden egyes fegyver használata (hangsúlyosan megfelelő használata) esetén máris érkeznek a pontok, szoros rendszerben a tapasztalati pontokkal. Tehát minden egyes csata scene XP-jéből konvertálhatunk skill-be. Egész pontosan ha egy XP csík feltöltődik, átalakul az adott fegyver által támogatott skill-ek összegéhez.
Igazi kaland várja a játékosokat a Castlevania: Lords of Shadow 2 világában. Ez adja tulajdonképp az egész összességének hangulatát, ugyanis nincs jobb annál, mint egy számunkra teljesen új köntösbe bújtatott helyszín együttest méterről méterre átfésülni, szembesülni a sajátosságokkal. Több út és alternatíva áll rendelkezésre például egy kincs felfedezéséhez, segítségünkre van ehhez kis- és nagy térkép is.
Dramaturgiailag egészen rendben tűnőnek látszik a játék, számos drámaiba hajló, talán inkább hatásvadász részlet mellett kiemelt szerepet kapnak a boss harcok is, a már jól eltalált, s néha unalomig hajszolt forma szerint. Kell ez ide is, hiszen a játékos már alapból elvárja, hogy hasonló megmérettetések érjék.
Különös kettőséget hordoz a Castlevania: Lords of Shadow 2. Egyik irányból – alapvetően a harcrendszer részleteire gondolva – dinamikus, pörgős viselkedési sémát kapunk, viszont a néhol kitöltetlennek tűnő üresjárati részek átbillentik a képzeletbeli mérleg nyelvét, így ügyesen egyensúlyozva marad a véleményezés. Mivel említettük az imént a viszonylag rövidebb hosszt, most azért hozzátennénk, hogy ez így bőven elegendő, sokaknak talán még így is vontatottabb lehet – jó, a játék leginkább a témára fogékonyabb playerek számára lehet kifejezetten kecsegtető. Viszont tálalásból színjeles, a nehézkesen és zötyögősen induló kezdés ellenére megér egy misét. Vagy talán többet is, a szavatosság is jól beirányzott.
A Castlevania: Lords of Shadow 2 nextgen konzolokra egyelőre nem elérhető, a kiadó nem közölt arra vonatkozóan részleteket, tervezik-e a további fejlesztéseket. A játékot PS3 platformon teszteltük.
