[TESZT] Opel Vivaro Tour 2.0 CDTI ecoFlex – lételeme az utaztatás és a rugalmasság

Egyre nagyobb teret hódítanak az öt személyesnél kiterjedtebb elgondolások alapján született koncepciók, folyamatosan növekszik azon családok száma, akik a mára kifejezetten népszerűvé vált egyterű, vagy ha jobban tetszik: MPV megoldásokat választják hétköznapjaikhoz és hétvégéikhez. Mert bizony jó is az, amikor családunkkal útra kelhetünk valamiféle kiemelt végcéllal a láthatáron, összekovácsolódva az utazás során, mosollyal az arcunkon, elégedetten, komfortosan.

Nos, az Opel 7 személyes (9 személyig bővíthető) alternatívája, a Vivaro pontosan eme célokat és igényeket igyekszik kiszolgálni: egy strapabíró, ám mégsem teljesen puritán, munka- és/vagy hobbieszköz formájában fogant meg a márka csapatszállító kisbuszának ideája még 2002-ben, már akkor a Renault-Nissan közös fúziójaként megismerve. Mára a második generációját tapossa a Vivaro, az egyes széria 2006-ban köszönt le, a jelenlegi pedig folyamatos jelenlétet élvez kisebb-nagyobb módosításokkal és ráncfelvarrásokkal. 2 literes motorral, ecoFLEX technológiával, gazdag felszereltséggel járt nálunk az Opel Vivaro.

Változtak az elvárások, változott a külső is. Minimálisan

Transporter után Tour: hasonlóan az első sorozat modelljeihez, a 2013-as Vivaro is markáns orr részt kapott, hangsúlyos fényszóró testekkel, vékonyra húzott, ám kromberakásos felső hűtőmaszkkal, nagyjából fele-fele arányban színre fújt és matt műanyag lökhárítóelemekkel. A rácsozás modernebb küllemet kapott, legömbölyített formákkal – ez a szellemiség végig érezhető a kaszni teljes kialakítását vizshálva. Kihajtott tükrökkel a szélesség meghaladja a 2 métert, alaphangon 1904, míg a magasság 1982 milliméter. Mindez alkalmassá teszi a Vivaro-t arra, hogy például a parkolóházak átlagos magasságkorlátozásainak (~2.1 méter) megfeleljen, a manőverezhetőséghez optimális lehet az öt méteren belüli, 4782 milliméteres hossz is.

Az oldalvonal már 2006 után is előremutató stílusjegyeket hordozott, az első sárvédőívek irányába lefelé hajló vezetőállási ajtók vonala impozáns külsővel ruházza fel a Vivaro-t; az utaskabin felső szegélyének vonulata pedig némileg megbontja a kocka formát. A hátsó rész tolóajtaja inkább konzervatívabb megvalósítással játszik. A 16 colos könnyűfém keréktárcsák a sportos eleganciát erősítik, ez egyébként a maximális rendelhető méret az autóhoz. 3098 milliméter tengelytávja végett a beltér valóban tágas, a fordulókör 11.8 méter, tehát átlagosnak mondható.

Jellegzetes elemek elöl és hátul egyaránt

Szintén jellegzetes formatervet hordoz a far, bár ezek a motívumok ismerősek lehetnek szintén, hiszen a bő évtizedes jelenlét végett úton-útfélen találkozhatunk a karakteres kialakítás képviselőivel.

Az oldalszélek kiugró fazonja túl a látványon praktikus is, hiszen a minimalizált C oszlopok jelentősen megkönnyítik a ki- és berakodást, hiszen növelt szélességet kapunk: 1430 millimétert, melyből a tényleges érték 1380 milliméter, a csomagtérajtó pedig 1290 milliméter magas rakodónyílást zár. A kerékdobok közötti szélesség 1220 milliméter, míg a rakfelület hossza 700 milliméter, hasznos mérete pedig kereken 700 liter. Terhelhetőségként 877 kilogrammot adott meg a gyártó.

Nem puritán, de azért nélkülöz

Említettük, hogy az enteriőr kialakítása nem teljesen puritán, ehhez nagy mértékben hozzájárul a legmagasabb szintű (Cosmo) felszereltség is. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy a Vivaro nem tudja levetkőzni kishaszonjárműves, vagy inkább teherautós jellegét, hiszen a kopogós, kemény műanyagok dominálnak mindenfelé, kezdve a kormánykerék anyagfelhasználásától a cockpit részelemeiig. Ugyanakkor kényelemérzet mégis jelen van, egész nagy százalékban, hiszen a vezetőállás jól eltalált, az első ülések ugyan korlátozottan állíthatók, de megfelel az elvárásoknak. A műszerfal nincs túlbonyolítva, a lényeges eszközök jól láthatóak, hozzáférhetőek és elérhetőek, az üvegfelületek nem tükröződnek. A hatsebességes manuális kéziváltó könnyedén kezelhető, a mindkét oldalon lehajtható könyöktámaszok megfelelő beállítása sokat dob a kényelemérzeten. Természetesen számos rekesz, fiók, oldalzseb áll rendelkezésre, ezek mind elősegítik a kompromisszumoktól mentesített utazást.

Mint ahogyan az ülések komfortja is: mind az első, mind a hátsó traktusokban lévő székek jól tartanak, megfelelően süppedős, puha felületekkel bírnak, kialakításuk ergonómiája remek, kifejezetten hosszú távra lettek tervezve. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy nagy igénybevételnek maradéktalanul ellenáll a kárpitozás, ez látszik, érezhető; sallangmentes kivitellel – talán a bőrkárpitozás felesleges is lenne, a Vivaro e megközelítése nem is erről szól.

Miről kell szólnia egy praktikus kisbusznak?

Variálhatóság az ismérve: az első üléseknek állítható a magassága, igen, az utasoldalinakm is, továbbá rendelhető két személyes fotel is előre, így máris három személy utazhat az első sorban, igaz, meglehetősen szűkös keretek közt.

Az alapfelszereltség részét képező kettes középső ülőpaddal volt felszerelve a tesztautó, ennek folyományaképp lett 7 személyes a konfigurációnk – optimális lehet ez az elrendezés is, hiszen az oldalajtó nyitásánál jelentősen könnyebb a ki- és beszállás, nem beszélve a leghátsó, harmadik sor jobb szélén helyet foglaló utas lábteréről.

A Cosmo felszereltség számos kényelmi és esztétikai kiegészítőt vonultat fel. Ilyenek például a teljesség igénye nélkül: gyerekzárral felszerelt oldalsó, utasoldali tolóajtó, színre fújt tükrök lökhárítók és hátsó oszlopok, első ködfényszórók, 16 colos kerekek, kartámaszok a vezetőülés és egyszemélyes első utasülés mellé, fedélzeti computer, mp3 lejátszós hangrendszer USB-vel és Bluetooth-szal, kétzónás klímaberendezés.

Számos technológiai megoldás segíti az utazókat

Menetbiztonság téren is jól teljesít a Vivaro: tesztautónk rendelkezett egyebek mellett ABS fékasszisztenssel, az opció jó szolgálatot tett csúszós útviszonyok közt, ráfutásos fékezésnél. Csakúgy, mint az ESP, erőteljes kanyarvételeknél érezhető volt a rendszer jelenléte, korrekció tapasztalható volt, a stabilitás a magas építést meghazudtolóan permanens maradt. Tolatni is kellemes a Vivaro-val, igaz, inkább a hatalmas oldaltükrökre hagyatkoztunk, a parkolóradar némileg pontatlanul mérte fel a tényleges távolságokat: nagyjából 1-1.5 méter ráhagyással fogott bele a figyelmeztető jelzés küldésébe.

Vajon elegendő-e 114 lóerő egy testes kocsiszekrény mozgatásához?

1958 kilogramm önsúlyú kocsiszekrényt kell mozgatnia az 1995 köbcentiméteres, 114 lóerőt teljesítő közös nyomócsöves vezérlésű dízelmotornak. A maxmális teljesítmény 3500-as percenkénti fordulatszámon érkezik, a nyomatékcsúcs (290 Newtonméter) 1600-nál. A hatsebességes váltó hangolása eltalált, viszonylag kis fordulatszámon járva is érződik a nyomatéktartalék, a rövid áttételezés miatt fürgén indul meg a kisbusz, s az elán megmarad 100-110 kilométer/órás sebességig.

Innentől csökken a lelkesedés, az autópályatempó tizenegynehány másodperc alatt érhető el (80-nál ötödik fokozatba, majd 110-nél hatodikba váltással), a hosszú utolsó fokozat lehetővé teszi a 2500-as fix fordulatszámot 130 kilométer/óránál. Az erő itt már kifogyóban van, a gyárilag megadott 160 kilométer/órás végsebesség nyilván teljesíthető, az más kérdés, hogy az autó megfutja-e mondjuk kilenc utassal. Ugyanis alacsonyabb sebességeknél – 90 kilométer/órás országúti tempónál – egyenes, sík útszakaszokon is tapasztalható teljesítménycsökkenés visszaváltásos előzéseknél. Nem teljes terheléssel próbáltuk, négy fővel autóztunk 50 kilométeres útszakaszon.

Az ecoFLEX rendszernek, konkrétan a start-stop automatikának köszönhetően gazdaságossá tehető az autózás, a 90 literes üzemanyagtank kapacitása hosszabb távú utazásokat is képes kiszolgálni. Városi körülmények között 9.2, országuton 5.2 literes fogyasztást mértünk 100 kilométerre kivetítve, utóbbi lejjebb is faragható egész biztosan. Autópályán 7.4 literrel éri be a 2 literes gázolajos, ez is átlagérték, az M6 északi szektorának dimbes-dombos részein jött ki a mérés eredménye, két utassal.

Munkára fel – a jó árazás tekintetében

Igazi munkaeszközként és szabadidőautóként is remekül helyt áll az Opel Vivaro, hiszen sokoldalúsága és flexibilitása legfőbb erénye sok minden más mellett. Persze ráférne már egy alapos modellfrissítés, főként, ha figyelembe vesszük az Opel jelenleg is zajló modelloffenzíváját.

Mindezt mennyiért? Jogos a kérdés, nézzük a részleteket: az autóteszt főszereplőjeként bemutatott Cosmo csomagos Opel Vivaro Tour jelenleg 9 060 000 forint ÁFA-val és regisztrációs adóval. Ha pedig pénztárcakímélőbb lehetőségek után kutatunk, érdemes végigmustrálni a Tour palettát, melyen induló 8 530 000 forintos bruttó listaáron is találhatunk számunkra megfelelőt, 2 literes, 90 lóerős CDTI motorral szerelve, Elegance csomagban. Érdemes azonban megvizsgálni az SWB lehetőségeket is, itt 7 365 000 forint bruttó összegről startol az autó, 2 literes, 90 lóerős CDTI aggregáttal – Combi felszereltséggel.

2013 Opel Vivaro Tour 2.0 CDTI ecoFlex Cosmo specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres közös nyomócsöves dízelmotor

Lökettérfogat: 1995 ccm

Maximális teljesítmény: 114 LE @ 3500 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 290 Nm @ 1600 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatsebességes manuális kéziváltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4782 mm

Szélesség: 1904 mm

Magasság: 1982 mm

Tengelytáv: 3098 mm

Első gumik mérete: 215/65 R16

Hátsó gumik mérete: 215/65 R16

Tömeg, üresen: 1958 kg

Össztömeg: 2035 kg

Csomagtartó mérete: 700 liter, bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: 90 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 160 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra:15.1 s (saját, mért eredmény: 14.9 s)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 9.2 l/100 km

Országúti: 5.2 l/100 km

Vegyes: 7.0 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi:  8.6 l/100km

Országúti: 5.9 l/100km

Vegyes: 6.9 l/100km

CO2 kibocsátás: 180 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal