Reneszánszukat élik manapság az USA-ban már oly régóta magas szintű érdeklődés övezte pick-up kategóriás megközelítések: szinte nincs olyan autógyártó, amelyik ne rukkolt volna elő valamilyen, többé-kevésbé sikeres megoldással. Egyértelmű, hogy alapvetően a komolyabb presztízzsel rendelkező és egyben hagyományőrző amerikai márkák azok, amelyek a mai napig folyamatos megújulással dobják piacra a jól bevált recept szerint termékeiket, így hát nem meglepő, hogy a Ford az egyik éllovasa e kategóriának is.
1983-ban gördült le az első Ford Ranger az amerikai futószalagokról, s azonnal érezhető volt a sikervárományos státusz, napjainkra már a hatodik generációnál jár a 4×4-es (korábban még állandó) kapcsolható hajtáslánccal operáló kisteherautó-család. Európában – mint a Ford esetében szinte minden modellnél, kivételt képezve például a Focus – teljesen más megközelítésben vezették be a Ranger-t, jóval később az USA-béli megjelenés után, csak 1998-ban debütált az autó. Szoros rokoni szálak kapcsolták egészen a harmadik generáció kifutásáig a Mazda B-szériájához, konkrétabban a BT-50 rendelkezik hasonló alapokkal; lényegében a motorok terén volt érzékelhető a párhuzam.
Újragondolt régi megközelítések a negyedik szériánál
2009-ben teljes megújulást kapott a Ranger, újragondolt karosszériával vértezték fel, mely leginkább a front rész újragondolásában és némi méretnövelésben ütközött ki. A siker ismét magától értetődő volt, s a Ford úgy látta: 2011-ben ismét újítani kell, elkél egy külső-belső ráncfelvarrás.
Ezen negyedik szériának első újragondolásainak részleteit hordozza magán tesztünk főszereplője, egy ízig-vérig Ranger, ráadásul rögvest a kék ovál platósainak csúcsmodellje, egy Wildtrak-változat. A márka felhozatalában járatosabbak máris elégedetten csettintenek, hiszen igazi csemegéről van szó, egy olyan offroad- és országúti gépezetről, mely megpróbál a legszélsőségesebb igényeknek is maradéktalanul megfelelni. Nézzük tehát, hogyan teljesített a bőrbelsős, 3.2 literes dízellel szerelt luxusterepes!
Ami változott, és ami nem
Imént említettük a negyedik generációs ráncfelvarrásokat: itt nem találunk számottévő változást a 2009-ben útjára bocsátott modellhez képest. Alapjaiban véve a hűtőmaszk határozza meg az autó jellegzetes karakterisztikáját, ez zongoralakk-fényezést kapott, a vízszintes rácsozás a lámpákhoz jobb, illetve baloldali beömlőkkel kapcsolódik. A fényszórók viszonylag kicsik, ám dacos tekintetük arra enged következtetni, hogy a Ranger nincs vicces kedvében, ha erőfitogtatásról van szó. A front lökhárítók vonalvezetése szintén a lakkozott formátumot hozzák, két süllyesztett ködlámpával, illetve ezüstös színben játszó alsó beömlőkkel megerősítve. Már szemből is jól látszik a 229 milliméteres szabadmagasság, illetve a 800 milliméteres gázlómélység is.
Az oldalvezetés egyik legszembetűnőbb kiegészítője az első sárvédőelem fölé biggyesztett, motor hengerűrtartalmára utaló 3.2-es felirattal operáló táblácska, sőt, a hajtásláncba iktatott 6 gangos automata jelenlétére is következtetni tudunk. Az imént már említett hasmagasság itt is rendkívül jól látszik, a sárvédőívek és a 17 collos kerekek közt hatalmas űr tátong elöl és hátul is egyaránt. A terheletlen szabadmagasság megtartja magát 229 milliméteren, illetve a teljes kabinmagasság eléri az 1815 millimétert. Apropó, kabin: az utasfülke ötszemélyes, tehát duplázott, a 3220 milliméteres tengelytáv a plató 1560 milliméteres hossza ellenére meghozza gyümölcsét utazási komfort (lábtér) tekintetében.
Az utastérbe bejutást jelentősen megkönnyítik a dupla fellépők, ezek gyakorlati haszna jelentős, ugyanis a Ranger Wildtrak felépítése magasabb az átlagosnál, így kisbusz érzetű ki és beszállást kell eszközölni. A rakfelület egyébként egy raklap átmérőjét hordozza, tehát hatalmas, 511 milliméter mélysége pedig bőségesen elegendő ahhoz, hogy optimális rakodással szállíthassunk is. A plató terhelhetősége egy utassal megközelítheti az 1 tonnát, bruttó teherbírási értéknek 1117 kilogrammot ad meg a gyártó. A lehajtható hátsó ajtó a küllemhez és a kialakításhoz hűen nehéz, bár egy (férfi) kézzel is könnyedén lenyitható. A far lámpatestjei nagyok, függőleges elhelyezkedésűek, a lehajtható ötödik ajtó óriási Ford-emblémát vonultat fel, és egy szolidnak nem épp nevezhető Wildtrak felirat is hozzátartozik az összképhez.
A belbecs rendhagyóan nagyzoló, azért a külcsín sem utolsó
Enteriőr tekintetében maximálisnak mondható – a felszereltség és kényelem magasra járatva van jelen, a felhasznált alapanyagok mind kifogástalan minőségűek. A Ford-os jelleg megmaradt, ugyanakkor a kormánykereket felhozva példaként inkább a tengerentúli irányvonal követése egyértelmű.
Igaz ez a fő műszerek elhelyezkedésére és kialakítására is, a fordulatszám- illetve sebességérő kördíszítése kicsit letompított, szögletesbe hajló. A kezelőegységek könnyedén átláthatók és elérhetők, az átlagnál magasabbra tervezett üléspozíciók jó kitekintést biztosítanak a hatalmas szélvédőn át. Hatalmasak a külső tükrök is, kell is, hiszen az 5359 milliméter hosszúságú kaszni menetkörnyezetét kellően be kell látni. A belső tükörbe került integrálásra a színes tolatókamera visszajelzője is: éles képvisszaadás, a rendszer pedig nagyon pontos, nem ad le fals jelzéseket és pontosan méri fel a távolságokat is.
Kényelem tehát van, magasra járatva, az első ülések megfelelően nagyok és hosszabb távon is szerethetőek. Hátul négy átlagos, vagy esetleg annál nagyobb testalkatú felnőtt is könnyedén elfér, a fej- és lábtér hatalmas.
A középkonzol egyértelműen az egyébként szép hangzású audiorendszeré, ha akarunk, USB-n keresztül is csatlakoztathatjuk zenehalgattás végett pendrive-unkat, de iPhone-okkal és iPod-okkal is megbirkózik. A klíma kezelőpanelje lejjebb található, széles skálán mozgatható a hőmérséklet beállítása illetve a levegőkeringetés is. Hatsebességes automata közvetíti az erőátvitelt az első, vagy akár mind a négy kerékre, a kar járása puha, az automata fokozatok kizárólag az integrált gomb közbeiktatásával kapcsolhatók.
Menettulajdonságok, benyomások: kell az automata terepre?
A váltó áttételezése automata profilban jó, bár a fokozatok nagyjából 2000-es fordulatnál érkeznek, ami nem túlzottan szerencsés mondjuk egyes és kettes fokozatokban.
Gyógyír lehet erre a váltó manuálisba kapcsolása, így akár már 1100-nál is felválthatunk kettesbe, sőt, kettesből is indulhatunk. Utóbbi például elakadásoknál jöhet jól (ami elég valószínűtlen, maximum az utcai gumik okozhatnak ilyesmit nagyobb sárban vagy hóban). Sportfokozat is választható haladáshoz, ezt ajánljuk terepezéshez – bár keményebb útviszonyok közt is a manuális megközelítés tűnt ideálisnak. Sportfokozatban működik egyébként a rendszer mindaddig, amíg nem váltunk; a manuális verziónál a visszakapcsolások automatikusak. Három opció áll rendelkezésre a hajtás megzabolázásához: 2H – kétkerékhajtás (első), 4H – négykerékhajtás (első-hátsó), illetve 4L – négykerékhajtás növelt nyomatékkal (első-hátsó). Utóbbi sárba hasmagasságig süllyedve hoz jelentős eredményt, persze ne várjunk csodákat, ha az autó nem terepgumikkal van felszerelve.
Vezetés közben folyamatosan előjön a haszonjármű-feeling. A hátsó laprugós felfüggesztés kizárólag terheléssel csempész egy kis komfortot az utazásba, kátyús utakon meglehetősen pattogós, keményre hangolt a futómű. Sík felületeken (autópálya) gyönyörűen siklik, motorhang szinte nulla, semmi nem érzékelteti a benn ülőkkel, hogy a motortérben egy 3.2-es öthengeres dolgozik. 110 kilométer/óra felett érezhető szélzaj, ez nyilvánvalóan a kaszni kiképzéséből ered, plusz a méretes papucsok is hangot adnak jelenlétükről.
Terepen aztán megváltozik minden varázsszóra, igazából a Ranger itt érzi magát elemében: könnyedén vett kisebb és nagyobb buckák, kövek, árkok, emelkedők, magas útbordák – nem jelent gondot. Ilyenkor az utastéren hullámzás lesz úrrá, kicsit hasonlóan, mint a nagy amerikai testvérek esetében (lásd Ford Expedition). Az első és a hátsó terepszög 28 fokos dőlése kiváló, 25 fokos rámpaszöggel – hasonló értékeket mértünk mi is a menetpróba alkalmával, a duplakabinból ki- és beszállás még így is könnyedén kivitelezhetőnek bizonyult. 35 fokos dőlésszögben képes az autó haladni borulás nélkül, csakis terheletlenül, rakománnyal minden specifikációs érték értelemszerűen változik.
Az erő mozgatórugója, no és a költségek
3127 köbcentiméteres, 5 hengeres soros aggregát dolgozik a Ranger Wildtrak orrában, mely 470 Newtonméteres nyomatékot közvetít az első, illetve hátsó kerekekre 1500-2750/perc fordulatszámon a hajtás fajtájától függően. Kereken 200 lóerős teljesítménnyel lehet gazdálkodni, ez az érték 3000-es fordulatszámon már rendelkezésre is áll.
Az imént már taglaltuk a 6 sebességes Durashift automata váltórendszert, viszont rendelhető az autó természetesen szintén 6 fokozatú Durashift manuálissal is. Fogyasztás tekintetében relatíve állíthatjuk, hogy alacsony értékeket sikerült összehoznunk, hiszen a 2083 kilogramm üres tömegű kocsiszekrény mozgatása nem egyszerű feladat. Városban 15.7, országúton 90 kilométer/órás tempónál 8.2, autópályán 130 kilométer/órás tempónál 10.7 literes pillanatnyi fogyasztást konstatáltunk, ezen számadatokat nem lehetett lejjebb faragni. Nyilván teljes bruttó terhelésnél (~3200 kilogramm) az értékek az egekbe is szökhetnek, valamit valamiért alapon el is néznénk könnyedén.
…s akiknek előnyös mindez
Összességében tehát jól teljesített a Ford kishaszonjármű kategóriájába tartozó, full extrás Ranger Wildtrak. Már első ránézésre is egyértelmű a visszacsengés: ez a változat nem szállításra lett predesztinálva, nem lesz sosem igazi hamisítatlan munkagépnek bevetve – viszont terepre egészen biztosan fogja majd vinni büszke tulaja, de oda is csak amolyan visszafogott, úri modorral megspékelve. A Ranger Wildtrak tehát inkább reprezentációs célokat pedzeget, olyan végfelhasználóknak, akik kultiválják a nagyobb méretű pick-up formavilágot, hozzá az idehaza szintén nagynak számító , de gazdaságosabb motorokat, s mellé az USA-ból folyamatosan szivárgó nagyautós luxust helyezik előtérbe.
Ford Ranger Wildtrak 3.2 TDCi specifikációk
Motor
Motortípus: öthengeres turbótöltött dízelmotor
Lökettérfogat: 3127 ccm
Maximális teljesítmény: 200 LE @ 3000 ford./perc
Maximális forgatónyomaték: 470 Nm @ 1500-2750 ford./perc
Erőátvitel: kapcsoltható összkerékhajtás, hatfokozatú automataváltó
Méretek, egyéb műszaki adatok
Hossz: 5359 mm
Szélesség: 1850 mm
Magasság: 1815 mm
Tengelytáv: 3220 mm
Első gumik mérete: 265/65 R17
Hátsó gumik mérete: 265/65 R17
Tömeg, üresen: 2083 kg
Terhelhetőség, össztömeg: 3125 kg
Csomagtartó mérete: 1560 mm x 1560 mm
Üzemanyagtartály mérete: 80 liter
Menetteljesítmények
Végsebesség: 175 km/h
Gyorsulás 0-ról 100-ra: 10.4 másodperc
Fogyasztási adatok
Saját, mért eredmény (átlagos használattal)
Városi: 15.7 l/100 km
Országúti: 8.2 l/100 km
Vegyes: 12.1 l/100km
Gyárilag mért eredmények
Városi: 13.1 l/100km
Országúti: 8.9 l/100km
Vegyes: 10.4 l/100km
CO2 kibocsátás: 274 g/100km
Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal