[TESZT] Chevrolet Malibu 2.4 LTZ – az újraértelmezett felső-közép

Régóta hiányolta a Chevrolet-ra kihegyezett vásárlóközönség azt a hézagpótló megoldást, amelyet a korábban sikereket felmutató Epica helyettesítésére kellett volna foganatosítani elsősorban az európai piacon. Igen, csak az európain, hiszen a Malibu már egy ideje elérhető Amerikában, s ott egy masszív alsó-középkategóriás megoldást jelent, jelentett.

Most pedig kiderítjük, milyen érvek szólnak amellett, hogy a Chevrolet Malibu-t, a gyártó jelenleg Európában hivatalos forgalmazásban kapható csúcsmodelljét válasszuk a kereskedésben. Kezdjük a legelején, néminemű időbeni visszatekintéssel!

Kronológia és a jelen

Ráadásul figyelembe kell vennünk azt is, hogy a típus masszív jelenlétét 1964-től datálhatjuk a tengerentúlon, mely egészen 1983-ig tartott. Utána azonban ismét elkezdődött a gyártás, méghozzá 1997-ben, úgyhogy a jelenlegi sorozatgyártásra megérett nyolcadik (jelenlegi) széria a 2011-es New Yorki Autószalonon mutatkozott be, már akkor pozitív visszhangokat keltve.

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a jelenlegi típus nem kifejezetten amerikai, hanem a globális General Motors paletta egyik külön elgondolása: pontosan ugyanarra az alvázra épül, mint a konszernen belüli testvérmodell Opel Insignia; ezzel teljesen megszűnt a kapcsolódás a Chevrolet és az ős-Daewoo láncolat közt, s így nyugalmazhatóvá vált végleg a feljebb már emlegetett Epica.

Hamisítatlanul amerikai külső magasabb szinteken

Idehaza a felső-középkategóriában áll csatasorba a kellően stílusos és elegáns Malibu, s máris, ha elkezdjük vizsgálni a külsőt, megállapítható, hogy a tervezőmérnökök mindent megtettek annak érdekében, hogy egy igazán érdekes, konzervatívba hajló, csipetnyi Amerikát felvonultató kreálmány szülessen. Az orr-rész követi a jelenlegi Chevy-típuskínálat trendjét, tehát az óriási kettéosztott hűtőmaszk, közepén a csokornyakkendőt szimbolizáló logóval rögvest szembetűnő támpont. Az első fényszórók bal és jobb oldali V alakban egészítik ki az összhatást, míg a lökhárító vonalvezetése finoman illeszkedik a képbe, és krómhatású keretekbe ágyazott ködlámpákkal zárja az alsó íveket. Egyébként első blikkre a szakavatatlanok hihetnék azt is, hogy egy Cruze-zal találkoztak szembe az utcán, de minden kétségük eloszlana akkor, amikor a fart kezdenék szemlélni. Stílusos kifejezetten a megoldás, kicsit hasonlóan a Camaro-féle klasszikus izomautós designhoz: a hátsó lámpabúrák egységét a kettéosztás töri meg, kissé négyzet-alakzatban, így páros „szemeket” láthatunk, melyekbe elegánsan integrálták a fehér színű tolatólámpa-csíkokat is. A márkajelzés, illetve az elmaradhatatlan aranyszínű embléma jelen van itt is, a csomagtérfedélen terpeszkednek a jelzések; az ívelt és kevésbé kiugró lökhárítók által nyújtott minimalistába hajló harmóniát a kategóriánál kötelezően elmaradhatatlan dupla kipufogóvég-páros töri csak meg.

Az 1855 milliméteres szélesség inkább a frontrésznél érzékelhető vizuálisan, a far keskenyített hatással kelletti magát (szintén Insignia-hasonlóság), viszont a 2737 milliméteres tengelytáv arra enged következtetni, hogy minden bizonnyal az utazás komfortja is kifinomult lehet. A 18 collos kerekek a tipikus szedán fazont feldobják, némileg sportossá is teszik az összképet, csakúgy, mint a krómozott, kulcs nélküli nyitást is lehetővé tevő kilincsek. Az európai verzió oldalsó tükrökbe beépítésre kerültek az irányjelzők is, ezek némileg megtörik az egyenletes vonalvezetést, pár milliméterrel kilógnak a tokozásból – akármennyire is apró részlet, de ez is dob a megjelenésen.

A luxus európai léptékkel folytatódik

Tehát a külső megjelenés kapcsán minden adott ahhoz, hogy egy igazán luxus jellegű illetve megjelenésű Chevrolet-val cirkáljunk az utakon, kérdés, mindez folytatódik-e az utastérben? A továbbiakban ez is kiderül még sok más mellett.

Bőrborítás mindenütt, vajpuha kezelőegységek, az átlagosnál jóval könnyebben megszokható vezető- és utaskörnyezet. Tömören ennyi lehetne, de persze azért jóval több ennél: már a minimális erőkifejtést igénylő ajtónyitásnál érezhető, hogy bizony ez már nem a pár évvel ezelőtti elvárásoknak megfelelő kategória vagy épp minőség – s utána jön a többi pozitív benyomás folyamatosan. A külsőt amerikai ihletésűnek tituláltuk, a belső viszont egyértelműen európai színvonalat hordoz, a kardánalagút burkolatán végigfutó krómberakások, a műszerfal varrott szegélyei, a cockpit díszcsíkjai, vagy akár az egyébként egyenkormány lágy bőrbevonata a küllőkön kialakított krómszegélyekkel mind-mind kényeztető hatással operálnak. Ha pedig a far Camaro-s jegyeket vonultat fel, folytatódjon mindez a műszerfal kialakításában is!

Fordulatszámmérő-sebességmérő páros, egymástól kontrasztosan elkülönítve, kocka-fazonnal, beépített vízhőfok- és üzemanyagszintmérő egységgel – némi sportosan hivalkodó megjelenés-plussz, ugyanakkor az index- illetve ablaktörlő multifunkciós karjai hasonlóak más Chevy-modellek esetében. A középkonzol elmaradhatatlanul tartalmaz egy multi érintőképernyős felhajtható LCD-egységet is, viszonylag pontos navigációval, illetve a prémium minőségű hangrendszer kiegészítő kezelőegységei is (például ekvalízer) itt lelhetőek fel. Az automata klíma gombsora a hifi konzolja alatt kapott helyet, természetesen manuális állíthatóssággal, egyéb funkciókkal, mint az ülésfűtés, illetve hűtés. Krómbölcsőt kapott a hatfokozatú automataváltó bőrborítású karja, itt található az elektronikus kézifék kioldó gombja is.

Ha nagy kívül, mi a helyzet belül?

Férőhely bőven akad az utastérben: mind az első, mind a hátsó fotelek kényelmesek, több opcióban állíthatók, míg az elsők kettő memóriaállással bírnak. Az első ülőfelületek puhák, de nem szélsőségesen, hosszabb távon is kimagaslóan kényelmesek, nincsenek elgémberedett végtagok, zsibbadt testrészek. A középkonzol közepes terjedelme végett a térdek is jól elférnek, a vezető bal lábának pihentetésére széles lábtartó áll rendelkezésre. A hátsó üléseken három átlagos testalkatú felnőtt vidáman elfér, itt közrejátszik az 1585 milliméteres nyomtáv; csakúgy, mint a kaszni kialakításának köszönhető bőséges fejtér is (globálisan 1465 milliméteres kocsiszekrény-magasság). Rugalmasan kemény háttámlák, kis dőlésszögű és ergonomikus ülőfelületek jellemzik az ülőalkalmatosságokat, melyek dönthető kartámaszt rejtenek, kettő utas számára.

Egy röpke pillantás a hajtásláncra

Az 5800 fordulaton 167 lóerős teljesítményt egy 2384 köbcentiméteres soros négyhengres benzines erőforrás viszi át az első kerekekre egy hatfokozatú DSC automataváltón keresztül, maximálisan 225 Newtonméteres nyomatékkal 4600 fordulat/percen. A motor járása egyenletes, igen halk, magasabb fordulatszámon sem vehető észre a jelenléte; ugyanakkor alacsonyabb tartományokban lomhának tűnik a reakcióideje. Ez elsősorban visszaváltásoknál ütközik ki, itt a váltó gondolkodása vesz el a dinamizmusból, aztán 2000 környékén megjön a szunnyadó erő, és jelen van nagyjából 4500-4700 között. A helyzet némiképp javul, ha manuálisba kapcsoljuk a váltókart, így a váltógomb tetején elhelyezett kis billentyűkkel adagolhatjuk a sebességfokozatokat. Ez elsőre szokatlan lehet, mindenesetre ötletes megoldás, hamar megszerethető, ráadásul így pontosabbra hangolható a Malibu kezelése.

A futómű lágy, minimális túlkormányzás tapasztalható élesebb, nagyobb tempóval bevett kanyarokban, ám ilyenkor sem vészes az autó viselkedése, és könnyedén korrigálhatóak az esetleges bakik. Fogyasztás tekintetében viszonylag magasak az értékek, városi léptékkel könnyedén 10 liter fölé tornászhatóak az értékek, ez nekünk a teszt során 11.7 literre jött ki. Országúti, 90 kilométer/órás közlekedéssel jelentősen javul a helyzet, így 5.8 litert mértünk, míg autópályatempónál kereken 8 literes fogyasztást produkált a Malibu. Valószínűsíthetőleg a közeljövőben érkező 2 literes dízel megoldás nagyban javít majd a fogyasztási értékeken, s véleményünk szerint az sem árt majd, ha mondjuk egy hatfokozatú manuális váltóval jön létre a párosítás.

Irány Malibu!

Több újabb alapvetően európai Chevrolet modell esetében jelenthető ki, hogy az amerikaiasan markáns és erőteljes vonalvezetést felvonultató formatervek érvényesülnek a modellek esetében – gondoljunk csak az Orlandora, a Captiva-ra, vagy a Cruze lépcsőshátú változatára. A Malibu nagyszerűen viszi tovább eme tradíciót, s így megerősítve azt, hogy bizonyára az öreg kontinensen honos csokornyakkendős járműválaszték is szinte már-már ugyanazt az életérzést tudja biztosítani, mint a tengeren túl. Szerethető, exkluzív megjelenésű, pozitív műszaki paraméterekkel bíró autó lett a Chevrolet Malibu – nem utolsó sorban versenyképes árazással, mely hamar közkedveltté és igen népszerűvé teheti a kategóriában autót keresők számára.

Chevrolet Malibu 2.4 LTZ specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres benzines szívómotor

Lökettérfogat: 2384 ccm

Maximális teljesítmény: 167 LE @ 5800 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 225 Nm @ 4600 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú automataváltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4865 mm

Szélesség: 1855 mm

Magasság: 1465 mm

Tengelytáv: 2737 mm

Gumik mérete elöl: 245/45 R18

Gumik mérete hátul: 245/45 R18

Tömeg, üresen: 1539 kg

Csomagtartó mérete: 545 liter

Üzemanyagtartály mérete: 73 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 206 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 10.2 s (gyári), 9.4 (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 11.7 l/100 km

Országúti: 5.8 l/100 km

Vegyes: 6.1 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 11.5 l/100km

Országúti: 6.0 l/100km

Vegyes: 8.0 l/100km

CO2 kibocsátás: 188 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal