Úgy 2012 közepe táján, a legkellemesebb nyári hónapokban járt szerkesztőségünknél a Chevrolet európai zászlóshajójaként aposztrofált Malibu, amely tulajdonképp a masszív középkategóriában keresgélőknek próbált, próbál alternatívát kínálni: mindenképp különleges és a mai napig már-már etalonnak tűnő autó kellemes perceket okozott tavaly is.
Akkor a 2.4 literes benzinmotorral és hatfokozatú automataváltóval járt nálunk az Opel Insignia-val szoros rokoni kapcsolatan álló Malibu – igaz, abban az időben még csak és kizárólag a benzines motorral szerelt verzió volt megvásárolható. Mígnem szeptember elején (még mindig a tavalyi évről beszélünk) Horvátországban, Abáziában a Cruze SW-vel egyetemben bemutatkozott a Malibu 2 literes gázolajos aggregátjával felszerelt verziója. Szerettük, azalatt a nagyjából egy teljes napos, gyönyörű helyszíneken barangolós menetpróbán keresztül folyamatosan ömlöttek a pozitív tapasztalatok, élmények. Így hát nagyon kíváncsiak voltunk, mit rejt és hordoz a dízel Malibu a korábban tapasztaltakhoz képest; ráadásképp a régóta hőn áhított hatgangos manuális váltóval szerelt megközelítés egyik jeles képviselője lett a tesztpark flottájába állítva – mi kellhet még?
Választási lehetőségként benzines és dízel a palettán
Nem véletlenül említettük az imént az Opel Insignia-val felsorakoztatott rokoni vonatkozást, mivel az autó paraméterei (tengelytáv például) milliméterre pontosan (2737 milliméter) megegyezik. Arról nem is beszélve, hogy a 2.0-ás CDTI dízelmotor teljesen egyforma mindkét autó esetében, igaz, az alap 350 Newtonméteres forgatónyomaték az Insignia esetében felkúszhat a 380-as értékhatárig is. Egyértelmű, hogy a 160 lóerőt kereken 4000-es fordulaton teljesítő turbódízel gyönyörűen mozgatja az 1595 gyári üres tömegű kocsiszekrényt, a maximális, imént felemlegetett 350 Newtonméter már 1750-nél rendelkezésre áll. A nyomatékeloszlás remek, 1700 felett jön meg a lendület, és bő ezres tartományban ki is tart, minimális turbólyuk-érzettel, kulturáltan csendes motor- és futóműzajjal. A fogyasztás kategóriához mérten kedvező, ugyanis városi körülmények közt 6.3 literes átlag jött ki (6.6 liter/100 kilométer a gyári adat szerint), míg országúti tempónál lenyűgöző, 3.9 (!) literes átlag született a gyárilag megállapított 4.2 litereshez képest. Így egészen biztos az is, hogy a 73 literes üzemanyagtank több száz kilométerre elegendőnek bizonyulhat, kiváltképp, ha hosszabb autópályán levezetendő utat teszünk meg.
Manuálissal szerencsésebb lehet a fogadtatás idehaza
Hatsebességes manuális váltót kapott az autó – itt rögvest párhuzamot kellett vonnunk az Insignia hasonló megoldásával – a nyomaték eloszása már jól ismert karakterisztikával érkezett. Már kettes fokozatban széles a tartomány, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az áttételezés hosszú, vagy elnagyolt lenne; sokkal inkább tág tér kínálkozik a vezetési stílusunk kibontakoztatásához.
Magyarán: tökéletesen, hajszálpontosan adagolható a lendület, s nincs ez másként a feljebb váltások után sem: hármasban szép, egyenletes ívvel érkezik a húzóerő, négyesben teljesedik ki, s utána az ötödik, hatodik már inkább a nyugodt haladásra lett kiélezve annak rendje és módja szerint. Persze a remek nyomaték nem vész el még itt sem, 110-120 környékén, hatodik fokozatban intenzívebb gázpedálkezelésre megtorpanás nélkül reagál a hajtáslánc, 2000-es RPM tartományban; egészen 2200-ig kúszik fel a fordulatszámmérő mutatója, amikor is eléri a dízelmotoros, manuális váltóval szerelt Malibu a 130 kilométer/órás autópályatempót.
Illusztris adatok, nemde? Véleményünk szerint nem csoda, hogy az autót már a menetpróbán a szívünkbe zártuk, s akkor még csak kóstolgatás jelleggel, de máris megvoltak a benyomások a tesztnap végére.
Klasszikus, Amerikát idéző ívek, vonalak
No és persze a formavilág. Ahogyan azt a 2.4-es benzines variánst bemutató tesztünkben is kifejtettük már több ízben is, a Malibu formaterve remekül hordozza magában a tengerentúli „nagytestvér” Chevy-k által sugallt életérzést, tehát magát a karakteresebb formatervet, az élesebb ívekkel operáló széleket, vonalvezetést.
A dízeles Malibu semmiben sem tér el szinte benzines ikertestvérétől, a markáns és hatalmas, krómmal körbehatárolt osztott hűtőmaszk, az első spoilerbe ágyazott ködfényszórók mind as helyükön vannak, csakúgy, mint a klasszikus, és mára egyre inkább ismét divatba jövő szedán formavilág is, klasszikus értelemben véve. A 18 collos alufelnik az LTZ felszereltség részét képezik, a méretük megfelelő, bár 19-es, vagy akár 20-as kerekeket is elbírna a mélyre vágott sárvédőív-kiképzés.
A far természetesen a klasszikusba hajló Camaro-hatást hordozza, tulajdonképpen ez az egyik olyan részlete a Malibu-nak, amely erőteljes plusz és egyediséget varázsol a látványhoz, amolyan kiegészítésképpen.
Igényesen kidolgozott beltér, prémium érzet
Bőrbelső jellemzi az enteriőrt (itt újfent megemlítjük az LTZ felszereltséget), az anyagok puhák, kifinomultak és kidolgozottak. A kormánykerék a klasszikus, majd’ minden európai Chevrolet modellben fellelhető ismérvekkel bír, míg a tolóretesszel felhajtható központi navigációs panel képernyője dominál a középkonzolon.
A klíma, illetve a keringetés állításáért felelős gombok mind kézre esnek, a manuális váltó kialakításának köszönhetően a kardánbox szabad felületei kevéssé megnövekedtek. A váltógomb ismerős lehet például az Orlando manuális váltókar végződései kapcsán, viszont kézre eső és tenyérbe simuló.
Minek is túlragozni? Marad a régi-új recept, a vásárlót, vagy akár a sokat próbált, kizárólag európai Chevy-re szakosodott fanatikust legalább nem éri meglepetés. Nyilván persze a költséghatékony felállást csak így lehet megőrizni, főként, hogy a spórolásnak nem szabad, és nem is lenne ildomos a minőség rovására menni. Pont.
Oly’ szívesen mennék bele ismételten a hatalmas, ám mégis exkluzív megjelenésű prémium bőrborítású fotelek taglalásába, az üléspozíciók áldásos hatására a vezetési élményre, a hatalmas fej- és lábterek kellemes jelenlétére, vagy akár az 545 literes csomagtér mikéntjének elemzésébe – de sajnos érezhető lenne némi önismétlés, hiszen korábban már ecseteltük a részleteket e tereken.
Jó döntés, érvekkel
Bebizonyosodott maradéktalanul, hogy a hazai piacon a 2 literes CDTI motorral felvértezett Malibu lehet a fölényes befutó, legalábbis, ha párhuzamot vonunk márka berkeiben brillírozva. Nem beszélve arról, hogy az Opel Insignia-ja komoly konkurenciát jelent házon belül hasonló felszereltségben és kiépítésben – persze azért az árazás jóval vaskosabb a német márkánál, mint a Chevrolet esetében.
Aki tehát kategórián belül az átlagnál kedvezőbb vételáron szeretne prémium jellegű és minőségű limuzint, költséghatékony menettulajdonságokkal, az egyértelműen jól dönthet, ha a Malibu dízele mellett voksol. Egyébként az autó induló ára 8 399 000 forint, míg a tesztben szereplő LTZ csomaggal felszerelt változat 8 899 000 forintért vihető haza, és állítható a garázsba.
Chevrolet Malibu 2.0 CDTI LTZ specifikációk
Motor
Motortípus: négyhengeres turbótöltött dízelmotor
Lökettérfogat: 1956 ccm
Maximális teljesítmény: 160 LE @ 4000 ford./perc
Maximális forgatónyomaték: 350 Nm @ 1750 ford./perc
Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú manuális kéziváltó
Méretek, egyéb műszaki adatok
Hossz: 4865 mm
Szélesség: 1855 mm
Magasság: 1465 mm
Tengelytáv: 2737 mm
Gumik mérete elöl: 225/45 R18
Gumik mérete hátul: 225/45 R18
Tömeg, üresen: 1595 kg
Tömeg, teljes terheléssel: 2204 kg
Csomagtartó mérete: 545 liter
Üzemanyagtartály mérete: 73 liter
Menetteljesítmények
Végsebesség: 213 km/h
Gyorsulás 0-ról 100-ra: 9.7 s (gyári), 10.4 (mért)
Fogyasztási adatok
Saját, mért eredmény (átlagos használattal)
Városi: 11.7 l/100 km
Országúti: 5.8 l/100 km
Vegyes: 6.1 l/100km
Gyárilag mért eredmények
Városi: 6.6 l/100km
Országúti: 4.2 l/100km
Vegyes: 5.1 l/100km
CO2 kibocsátás: 134 g/100km
Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal
A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük. Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft. Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió