Tovább folytatjuk a Napimagazin budapesti strandfürdőket bemutató cikksorozatát. Ezúttal újfent egy kultikus létesítménybe, a Csillaghegyi Strandfürdőbe látogattunk el.
Elhelyezkedés szempontjából a Csillaghegyi Strandfürdő remek pozícióban található, Budapest belvárosától alig negyedórányira, a III. kerület peremén. Illusztris környezetben, ősfás, parkos részen, hegyoldalban, lépcsőzetes – épp emiatt rendhagyó – elrendezéssel és kialakítással.
A Csillaghegyi Strandfürdő a Budapest legrégebbi működő strandjainak egyike, és több mint 90 000 négyzetméteres kiterjedésével a budai oldal három nagy északi strandja közül a legnagyobb. Területét változatos domborzati viszonyok jellemzik, tehát ahogy feljebb is említettük: fákkal sűrűn beültetett, parkos, helyenként szinte erdőszerű részek és teraszosan kiképzett napozóterületek váltogatják egymást.
A fürdő forrásainak kronológiája egészen az ókorig nyúlik vissza, az itteni vizet ugyanis – régi írások és mondák szerint – már a rómaiak idejében is hasznosították, ismerték e forrást és a vizét vízvezetékkel szállították a nem messze találhatói Aquincumba. Az első, már magánkézben lévő strand 1919-ben nyitott meg a jelenlegi területen. A tulajdonosok – Elkán Ignác és Gerő Árpád, az Elkán és Gerő cég álmodta meg és több évtizeden át fejlesztette a fürdőt. Az államosítást követően 1951 óta működik fővárosi üzemeltetésű fürdőként. Egy egész évben működő és két, csak nyáron üzemelő medencéje van.
Az itt fakadó forrásvizet feltehetően már a római korban is hasznosították. Fürdőre utaló leleteket ugyan ezen a területen eddig nem találtak, de a közelben, a mai Pusztakúti út környékén egy villagazdaság működött, melynek vízellátását bizonyára erre a forrásra alapozták. Később a forrás az Árpád-forrás nevet kapta, mert a néphiedelem szerint a honfoglaló Árpád fejedelmet valahol ezen a környéken helyezték nyugovóra. Szabó József bányamérnök, a magyarországi geológia megalapítója 1858-ban kiadott, Pest – Buda környékének földtani leírása című művében ír az itteni források felhasználásáról; abban az időben az itt feltörő vizet egy körülbelül 1,3 méteres mélységű, téglával kifalazott medencében gyűjtötték össze, az elfolyó víz pedig malmot hajtott.
Modern kori fürdőként 1919-ben nyílt meg a létesítmény, a Csillaghegyi Árpádfürdő Részvénytársaság fenntartásában, a vállalat az idők során több fejlesztést hajtott végre. 1951-ben a strandot államosították, attól kezdve a fővárosi fürdőigazgatóság működtette. Ebben az időszakban a déli részén két öltözőépület állt, amelyek az 1920-as évek igényeinek megfelelően épültek, egyikük emeletes kivitelben, felül körbefutó kabinsorokkal. A fürdőben akkor két strand- és egy úszómedence volt, befogadóképessége akkoriban 5947 fő volt. Egy időben hullámmedence is működött a strand területén, ez a medence hullámgép nélkül ma is üzemel. Az akkori, 49.8 méter hosszú úszómedencét viszont később betemették, a helyén ma napozóterület van.
A fürdő mai kinézetét a 2000-es felújítás eredményeként nyerte el, amikor a medencéit vízszűrő- és vízforgató berendezéssel látták el. Elnevezése ugyanekkor Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő és Uszodára változott. Az uszoda 2022. április 2-án felvette Székely Éva olimpiai bajnok magyar úszónő nevét, így a komplexum új, teljes neve Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő és Székely Éva Uszoda lett.
A 238 méter magas Péter-hegy keleti oldalán épült fürdő első szintjén egy négy sávos, 33 méter hosszúságú, 370 négyzetméter alapterületű, természetes ásványvízzel feltöltött úszómedence és egy, nagyjából kétszer akkora, 55 méteres hosszúság és 782 négyzetméteres területű strandmedence található. Mindkét nagymedence vízmélysége 140 centimétertől indul, a strandmedence két méterig, az úszómedence 220 centiméterig mélyül. Följebb egy 113 négyzetméteres, 60 centis maximális mélységű gyerekmedence és napozóterület helyezkedik el. Nyári időszakban a medencék vízhőmérséklete egységesen 21-22 Celsius-fok. Ezek a legrégebbi, máig megmaradt medencék, és az egész környezet kialakítása a régmúltat idézi; meghagyták a már említett korai kabinokat például, amelyek körkörösen övezik az úszómedence egész területét.
A strandmedence és a gyeekeknek kialakított medence szezonálisan, csak nyáron, nagyjából szeptember közepéig tart nyitva, az uszoda azonban a téli idényben is üzemel, kihúzott sátortető alatt. ilyenkor a víz hőmérséklete 25-26 fokos átlagosan, az úszómedencében viszont a téli és nyári időszakban is kötelező az úszósapka használata.
A strand vize mérsékelt ásványianyag-tartalmú, nátriumban szegény, kovasavban viszont gazdag, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos forrásvíz, amely egy természetes törésen fakad fel, télen-nyáron azonos, kb. 23 fokos hőmérsékleten. Hankó Vilmos és Schafarzik Ferenc szerint ez a víz ugyanabból a vízmedencéből tör a felszínre, amely a Buda délebbi részén létesült fürdőket (Császár, Lukács, Király stb.) táplálja.
A Csillaghegyi Strandfürdő felsőbb, kétharmados traktusa a modern kori igényeket is messzemenően kielégíti. Az uszoda-szekció, valamint az élménymedencék, a hidromasszázsos sarkok itt találhatók, csakúgy, mint a szaunák, illetve a csúszdák is. Utóbbiból kettő található, szinteltéréssel, más-más élményt nyújtva az érdeklődőknek.
Minden kétséget kizáróan a Csillaghegyi Strandfürdő egyik kuriózuma a szintén új építésű panorámamedence, amely a létesítmény legfelső szintjén kapott helyet. Remek panoráma nyílik innen, ugyanakkor azzal számolni kell, hogy a befogadóképesség korlátozott. Viszont privát fürdőzésre is kibérelhető ez a helyszín, amely számos plusz szolgáltatást is hordoz.
Strandbüfék tekintetében nem túl nagy a kínálat, viszont a van minden, ami a klasszikus ételeket-italokat jelenti fürdőzés mellé – lángos, palacsinta, gofri, sörök, üdítők, fagylalt, és a többi. Az árak is átlagosak, tehát nem kell mélyebben a zsebünkbe nyúlni, mint bármelyik más strandon.
