Az elmúlt években a televíziós sorozatok világa számos kiemelkedő alkotást adott a nézőknek, de kevés olyan produkció akad, amely valóban képes megragadni az ifjúság összetett és fájdalmas szépségét. Az Adolescence (Kamaszok) című sorozat azonban mintha éppen ezt a célt tűzte volna ki maga elé, és optimálisan teljesíti is azt. A kritikusok és a nézők egyaránt elismerik, hogy ez a sorozat egyik legjobb televíziós alkotás, amely az elmúlt években készült.
Történetmesélés remek karakterekkel
Az Adolescence a serdülőkor kihívásait és az ifjúság fájdalmas szépségét mutatja be olyan mélységgel és érzékenységgel, amely eddig alapvetően nem igazán fordul elő a televíziózás történetében. A sorozat főszereplői olyan karakterek, akiknek saját történetük és kapcsolódó küzdelmük egyedi, mégis teljes mértékben átérezhető és átélhető; mindegyikük kidolgozása messzemenően hiteles. A színészek remek alakításai hozzájárulnak ahhoz, hogy a nézők valóban elmerüljenek a történetben, eggyévtáljanak minden percével, s nem utolsó sorban azonosuljanak a szereplőkkel.
A sorozat nem riad vissza attól, hogy a storyline szempontjából jelentősséggel bíró súlyos témákat megvitassa, mint például a barátság, a szerelem, a családra kivetített konfliktusok, valamint a saját identitás keresése. Minden epizód újabb réteget ad a történethez remekbeszabottan építve azt lépcsőfokról lépcsőfokra, ezzel a nézők számára lehetőséget kínál arra, hogy jobban megértsék a karakterek motivációit és érzéseit a jellemábrázolás kifinomult részletességével.
Dráma és humor kesernyés elegye
Az Adolescence egyik legnagyobb erőssége, hogy képes egyensúlyozni a dráma és a humor között. A megvalósítás nem viszolyog attól, hogy a nehéz pillanatokat nyersen, mélyre hatolóan megmutassa, ugyanakkor arányosan csepegtetett humorelemekkel oldja fel a feszültséget, és emlékeztet arra, hogy az életben mindig van remény, a létnek van szépsége, létezik kiút a sötétből. Ez a kiegyensúlyozott megközelítés teszi a sorozatot olyan vonzóvá és egyben elgondolkodtatóvá. Félreértés ne essék: a sorozat humora nem öncélú, hanem inkább eszköz arra, hogy a nézők jobban átlényegülhessenek a karakterekkel és érzésvilágukkal. A sorozat alkotói remekül érzik a határokat, és soha nem esnek abba a hibába, hogy a derűsebb elemeket egyoldalúan alkalmazzák.
Kritikai fogadtatás
A kritikusok dicsérik a sorozatot a történetmeséléséért, a színészi alakításokért és a rendezésért. Sokan úgy vélik, hogy az Adolescence az egyik legjobb televíziós sorozat, amely az elmúlt években készült. A sorozat képes arra, hogy a nézőket elgondolkodtassa, és arra ösztönözze őket, hogy saját életüket és kapcsolataikat újraértékeljék.
A kritikusok kiemelik azt is, hogy a sorozat hitelesen ábrázolja a serdülőkor kihívásait, és nem fél attól, hogy a nehéz kérdéseket nekiszegezze a nézőknek. A színészek alakításai szintén elismerést kaptak, hiszen képesek olyan mélységet és érzékenységet adni a karaktereknek, amely ritkán látható a televízióban.
Rendkívüli technikai megvalósítás
Az Adolescence című Netflix-sorozat egyik legfigyelemreméltóbb vonása a technikai megvalósítása, amelyben minden epizódot egyetlen, folyamatos snittben (felvételben) rögzítettek. Ez a módszer nemcsak a történetmesélésben hozott újdonságot, hanem a forgatás folyamatát is jelentősen befolyásolta.
Forgatás: egyetlen snitt
A sorozat rendezője, Philip Barantini, korábban is alkalmazta ezt a technikát, például a Boiling Point című filmnél. Az Adolescence esetében a kamera folyamatosan mozgásban volt, követve a színészeket, miközben a stáb tagjai a háttérből irányították a forgatást. A kamera mozgását nem egyszer drónokkal is ki kellett egészíteni a gimbalok mellett, hogy a legapróbb részletekig koreografálják a jeleneteket.
A felkészülés folyamata nem volt egyszerű
A forgatás előtt hosszú hetekig tartó intenzív próbák zajlottak. A színészek napról napra egyre több szöveget tanultak meg, míg végül teljes epizódokat játszottak el. A próbák során a stáb és a színészek együtt, rendkívüli módon összehangolva dolgoztak azon, hogy minden mozdulat és beszédrészlet pontosan illeszkedjen a történetbe.
Négy epizódnyi forgatott anyag
Minden epizódot legalább tízszer vettek fel, de voltak olyan részek, amelyeknél ennél több próbálkozásra volt szükség. Az első epizód második felvétele lett a végleges, míg a második epizód tizenharmadik felvétele került be a sorozatba. A forgatás során a stábtagok gyakran álcázták magukat statisztákként, hogy ne zavarják meg a felvétel egységét és életszerűséget visszaadó hitelességét.
Forgatási helyszínek
Angliában zajlott a forgatás, a sorozatot főként a Production Park stúdióban, South Kirby-ban forgatták, ahol például a rendőrségi jeleneteket rögzítették. A Miller család otthonát egy stúdióban építették fel, míg az iskolai jeleneteket a Minsthorpe Community College-ban vették fel Wakefieldben.
Technikai kihívások és innovációk
Az Adolescence-ben alkalmazott egyetlen felvétel technika számos technikai kihívást jelentett. Mint ahogyan arra már fentebb utaltunk, a kamerát több esetben is drónokhoz is rögzítették, hogy dinamikusabb és még életszerűbb érzést keltsen az adott jelenet. Az utómunkálatok során minimális alapvetően digitális korrekciós szerkesztést végeztek, s mivel egyetlen felvételről volt szó részenként, így a hangszerkesztés és a vizuális korrekció volt a fő feladatok között.
Az Adolescence technikai megvalósítása és forgatása egyedülálló és ambiciózus vállalkozás volt. A sorozat rendezői és színészei hatalmas erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy a nézők számára hiteles és elgondolkodtató élményt nyújtsanak. A sorozat sikerét nemcsak a történetmesélésnek, hanem a technikai innovációnak is köszönheti.
Így hát összegzésképp nyíltan kijelenthető, hogy az Adolescence valóban egy kiemelkedő televíziós alkotás dramaturgiai szempontból is, amely a serdülőkor összetett világát mutatja be. A sorozat hiteles karakterei, a kiegyensúlyozott történetmesélés és a remek színészi alakítások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a sorozat a jelenlegi televíziós tökéletességet képviselhesse. Mindenkinek ajánlott, aki szereti a mély, elgondolkodtató történeteket és a hiteles karaktereket.
E minisorozat tehát egy igazi televíziós műremek, amely messzemenően filmes berkekben is megállja a helyét. Sőt, jóval túlmutat technikai minőségével dramaturgiájával és mondanivalójával is a jelenkori globális filmiparitendenciákon. Ez egy olyan alkotás, amelyet tananyagként kellene integrálni minden egyes színi- és filmművészeti egyetem, akadémia oktatási struktúrájába.
