Egy pulyka méretű dinoszaurusz járta a vidéket 113 millió évvel ezelőtt az ausztrál-antarktiszi hasadékvölgy térségében.
A PeerJ című folyóiratban publikált tanulmány szerint a Diluvicursor pickeringi névre keresztelt faj bizonyítékul szolgál az apró termetű, két lábon járó, növényevő ornithopodák alrendjének sokszínűségére – írta a The Daily Mail című brit lap internetes kiadása. A Diluvicursor pickeringi részleges csontvázára 2005-ben bukkantak rá a délkelet-ausztráliai Victoria államban.
Matthew Herne, a kutatás vezető paleontológusa szerint az Ausztráliából származó dinoszauruszcsontvázak rendkívül ritkák. A mostani felfedezés az első bizonyíték arra, hogy hajdanán legalább két különböző testalkat létezett az ornithopodák körében a mai Délkelet-Ausztrália területén.
A szakember szerint az újonnan azonosított Diluvicursor pickeringi, amely a 2016-ban meghalt híres ausztrál őslénykutató, David Pickering után kapta a nevét, nagyjából akkora volt, mint egy pulyka, habár a farka révén a testhossza elérte a 2,3 métert. Vélhetőleg levelekkel, fenyőmagokkal, mohafélékkel és gyümölcsökkel táplálkozott. Hosszú lábcsontjai alapján pedig arra következtetnek a kutatók, hogy jó futó volt.
Herne szerint a D. pickeringi szoros rokonságban áll a Leaellynasaura nevű ornithopoda dinoszaurusznemmel, de – bár sok közös tulajdonságot mutat: kis termet, két lábon járás és növényevő életmód – akadnak azért különbségek is. A Leaellynasaura nem képviselői könnyű testfelépítésűek voltak és rendkívül hosszú farkuk volt, míg a D. pickeringi zömökebb volt, jóval rövidebb farokkal. A szakember szerint a jövőbeli vizsgálatok a további különbségek felkutatásával is fognak foglalkozni.
A paleontológusok egyelőre nem tudják, hogy mitől pusztult ki a D. pickeringi, ám erről az egy példányról úgy sejtik, hogy áradáskor sodródhatott bele egy folyóba. A fosszíliát ugyanis egy erős sodrású folyó fenekén eltemetve, fatörzsek és ágak közé szorulva találták meg.
A D. pickeringi az egykor Ausztrália és Antarktika között futó hasadékvölgy térségében élt. Herne szerint a lelőhely alapján arra következtetnek, hogy nagy folyók szelték át a hasadékot, amely erdőségeknek adott otthont.