Ősi, 250 millió éves cápaszerű ragadozó halfajt fedeztek fel egy Nevada állam északkeleti részén talált fosszíliában. A tudósok szerint az 1,83 méter hosszú tengeri ragadozó hosszú állkapoccsal és három sornyi tűhegyes foggal rendelkezett.
Az állkapocs és a fogak típusából arra következtetnek a tudósok, hogy a Birgeria americana nevet viselő csontos halfaj a cápákhoz hasonlóan marta meg a prédáit a bekebelezésük előtt. Carlo Romano, a Zürichi Egyetem kutatója szerint a lelet a Egyesült Államokban valaha felfedezett legjobb állapotú gerinces maradvány a szóban forgó időszakból. A tudós a vezető szerzője annak a tanulmánynak, amely a Journal of Paleontology tudományos szaklapban jelent meg a felfedezésről.
A lelet fontossága abban áll, hogy rámutat, milyen gyorsan fejlődtek ki a nagy tengeri ragadozófajok a földi élőlények perm-triász kori, mintegy 252 millió évvel ezelőtti tömeges kihalása után, amely a tengeri élővilág 90 százalékának pusztulásával járt. A halfaj már egymillió évvel a tömeges kihalás után létezett, vagyis a tápláléklánc a korábban véltnél jóval hamarabb újra kiépült. A tudósok ugyanis korábban úgy gondolták, hogy a tápláléklánc legtetejét elfoglaló csúcsragadozók csupán 247-235 millió évvel ezelőtt jelentek meg ismét – olvasható az egyetem honlapján (www.media.uzh.ch).
A lelet fényt vet arra is, hogy a nagyméretű halfaj olyan vízben élt túl és fejlődött, amelyet korábban túl melegnek gondoltak az élethez. A halfajnak otthont adó Egyenlítő-közeli tengervizek hőmérséklete 250 millió évvel ezelőtt elérte a 36 Celsius-fokot is. A kutatók szerint a mai csontos halfajok ikrái nem tudnak normálisan fejlődni ilyen magas hőmérséklet mellett.
A 26 centiméteres fosszíliát, amely a ragadozó koponyájának egy részét őrizte meg, öt évvel ezelőtt fedezte fel a nevadai sivatagban Wells településtől északra Jim Jenks, aki nagyon szerencsésnek nevezte az esetet. „Láttam, hogy fogak csillognak a napon. Ez ragadta meg a figyelmem” – nyilatkozta a fosszíliagyűjtő, akit szintén megjelöltek a tanulmány szerzői között.
A fosszíliát Jenks az új-mexikói természetrajzi és természettudományi múzeumnak ajánlotta fel, amely nagy gyűjteménnyel rendelkezik, és vezető tudósokkal áll kapcsolatban.
