Hogyan lehet feldolgozni a menekülttáborban töltött éveket? Milyen technikával teremthetjük meg határainkat, és hogyan élhetjük meg a belső szabadságot a külső korlátok ellenére? A kollektív szorongás elementáris erővel robbant be életünkbe, mentális egészségünk megóvása elengedhetetlen. Az ELLE magazin legújabb számában Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus járja körbe a témát.
A jelenlegi súlyos közéleti történéseknek rövid és hosszútávon is lesznek hatásai, melyek nemcsak a fizikai környezetünket befolyásolják, hanem a pszichés jólétünket is veszélyeztetik. Orvos-Tóth Noémi, klinikai szakpszichológus szerint a most szerzett traumák nem csak a jelen generációra lesznek hatással. „A háború kirobbanásakor az első érzésem a döbbenet volt. Aztán megláttam egy fényképet egy kelet-ukrajnai újszülött-intenzívosztály babáiról az óvóhelyen, és arra gondoltam: a háborúnak talán majd vége lesz, ám ami most ezekkel a csöppségekkel történik, annak örökre nyoma marad az életükben. A transzgenerációs traumák itt születnek a szemünk előtt. A rettegés, a bizonytalanság, a menekülés borzalmai már számtalan generáció életét keserítették meg, aminek terhét az utódaik is cipelik.”
Orvos-Tóth Noémi számára nem ismeretlen érzés hazájának elhagyása, gyerekkorában ő maga is élt menekülttáborban az NSZK-ban. „Ez a különleges élethelyzet szerencsére nem szétzilálta, hanem összekovácsolta a családot. Nagyon erősen egymásra voltunk utalva, így kialakult egy erős „mi-tudatunk”. Egy közös projektként éltük meg, amiben mindenkinek megvolt a maga feladata. Nekünk, gyerekeknek az iskolai beilleszkedés, a nyelv elsajátítása jelentette a legnagyobb kihívást, míg szüleinknek talán a korábbi megbecsült társadalmi pozíciójuk elvesztése és a menekültstátusz megélése.” – mesélte még az ukrán-orosz háború kirobbanása előtt az ELLE magazinnak.
A szakember szerint a belső szabadságunkat a külső korlátok ellenére is megélhetjük a határaink megteremtésével. „A kezdő lépés egészen egyszerű: hunyjuk le a szemünket és tudatosítsuk a testhatárainkat, vagyis képzeljük el, érzékeljük, hogy meddig tartunk mi, és hol kezdődik a külvilág. Idővel nemcsak a testi határainknak leszünk tudatában, de a lelki határaink is fokozatosan megerősödnek. Ez az egyszerű kis technika persze nem helyettesíti a valódi, mély feldolgozási folyamatot.” – tanácsolja a népszerű szakpszichológus, aki szerint talán soha nem volt ilyen fontos, hogy megőrizzük mentális egészségünket éscsökkentsük a stresszt.
„Keressünk olyan tevékenységeket, amik elterelik a figyelmünket a szorongást keltő gondolatokról. Sokat segíthet a mozgás, a meditáció, a légzőgyakorlatok, de az is, ha a feszültségünket például valamilyen formában a menekültek megsegítésébe csatornázzuk át. Beszélgessünk sokat, osszuk meg egymással a bennünk kavargó érzéseket, tegyük láthatóvá a félelmeinket. Ez segít majd abban, hogy ne összeomoljunk a terhek alatt, hanem idővel többé, ellenállóbbá váljunk a traumák ellenére is.”
Az Orvos-Tóth Noémivel készült interjú további részletei a most megjelent ELLE magazinban olvashatók Jelentéktelenségünk a világmindenségben címmel.