A Ford különleges fejlesztéseinek köszönhetően a 2015-ös F-150 fényezését még a legragyogóbb napsütés sem fakítja ki: az F-150 utasterében kialakított peremek és árnyékolók minimumra csökkentik a belső felületek és a műszerek csillogását. A Ford Világítási Laboratóriumában lefolytatott, fejlett számítógépes modellezés és tesztelés eredményeképpen az utastéri burkolatokról visszaverődő fények nem rontják a műszerek és a képernyők leolvashatóságát.
Az erős napfény nemcsak bőrünket és szemünket rongálhatja, hanem autóinkat is. Éppen ezért a Ford úgy alkotta meg a vadonatúj, az amerikai piacra készülő F-150 pickupot, hogy külső és belső felületeit ne fakítsa ki a napsugárzás, és hogy vezetőjét ne zavarja a kabin elemein tükröződő fény. A tesztek jó részét a vállalat Központi Laboratóriumában végezték, ahol a mérnökök arra összpontosítottak, hogy az autó egyes részelemeit erősebbé és tartósabbá tegyék. Egy ‘Termatron’ nevű berendezés segítségével erős, roncsoló hatású UV-sugárzást szimuláltak, és rengeteg időt töltöttek azzal, hogy a kísérleti alkatrészeket a lehető legmegfelelőbb anyagokból alakítsák ki. Az egyes felületek tükröződését a Vizuális Értékelő Laboratóriumban vizsgálták. A Világítási Laboratóriumként is ismert létesítményben a napkeltétől az alkonyatig szinte bármilyen erősségű és irányú napsütés imitálható, sőt még az időjárási viszonyoktól függő természetes fényviszonyok is pontosan szimulálhatók.
“A Ford ‘beépített keménysége’ nem csupán annyit jelent, hogy az autó magabiztosan helytáll a sárban, a sziklás talajon, vagy egy nehéz utánfutó vontatása közben.” – magyarázza Cindy McComb, a Központi Laboratórium anyagismereti mérnöke. “A Ford haszonjárműveinek öt év múltán is úgy kell kinézniük mintha most gördültek volna ki a bemutatóteremből – függetlenül attól, milyen mértékben voltak kitéve a napsütésnek, az esőnek vagy a szélnek. A Központi Labor egyik feladata, hogy e körülményeket megteremtve tesztelje az autók tartósságát.”
Talán meglepően hangzik, de még az F-150 emblémáját is kemény próbáknak vetették alá. A híres ’Kék Ovál’ és az F-150 felirat több mint háromezer órát töltött erős napfényben, ami ötévi használatnak felel meg. A három részből álló embléma egy hőteszten is átesett, aminek során mínusz 40 fokos fagyban és 100 fokos hőségben egyaránt bebizonyosodott, hogy krómozása tartós, és hogy extrém körülmények közt sem repedezik meg. A Központi Labor ezek után hat hónapon át egy szabadtéri állványra helyezte ki az autó külső és belső részegységet egy floridai létesítményben (ahol a NASA is végez hasonló kísérleteket), hogy megvizsgálja azok kifakulását vagy egyéb károsodását. Az egyes felületeket különleges xenon-fénnyel ellenőrizték, ami az emberi szem számára láthatatlan sérüléseket is megmutatja. Az alkatrészek sorozatgyártása csakis e szigorú teszteket követően kezdődhetett meg. A közvetlen napsugárzás nemcsak kifakítja a felületeket, hanem a műszerek és képernyők leolvashatóságát is rontja – ám az új F-150 árnyékolt műszerei minimumra csökkentik ezt a jelenséget. A Ford mérnökei egy fejlett számítógépes tervezőszoftver segítségével választották ki a legkevésbé tükröződő anyagokat, amelyeket aztán széles körben alkalmaztak az F-150 utasterében. Egyes műszerek emellett kiegészítő világítást is kaptak, hogy a vezető még a mélyebben elhelyezett kijelzőket is könnyen leolvashassa.
Ugyanakkor ott van még a szórt napfény problémája is, hiszen ha a kabinban erős a fény, a navigáció és a szórakoztató rendszer képernyői rosszul láthatók. A mérnökök sokféle színkombinációt megvizsgáltak, hogy kiválaszthassák azokat az árnyalatokat, amelyek még ilyen fényviszonyok közt sem csillognak.
“A közvetett tükröződés mérséklésének köszönhetően a vezetőt szinte sosem zavarja a központi képernyő vagy a műszerek csillogása.” – mutat rál Cary Diehl, a Ford emberi tényezőkre szakosodott mérnöke. “Mindemellett még a másodlagos kezelőszervek, például az ablakemelők vagy a volánon elhelyezett gombok háttérvilágításának fényerejére is nagy figyelmet fordítottunk, hogy ezek se vonják el az autós figyelmét.”
