Az egyik social media platform rendszeresen azt kérdezi a látogatóktól, hogy “mi jár a fejedben“? Nos, ma nekem is ez a kérdés jutott eszembe, annak kapcsán, hogy tegnap este New Yorkban az operában voltunk.
A kérdés feltevésének két oka is van. Az egyik okom, mint az néhány hete írtam: “dicsekszem színházban voltam“, a másik ok pedig az, hogy egy orosz operát néztünk meg. Mindkét ok miatt felvetődnek olyan kérdések, amelyeknek a megválaszolása során a világnézettől függően más és más válasz adható, kapható.
Sokszor ér Magyarországról – elsősorban politikai – kritika, hogy amikor az Egyesült Államokról tudósítok, amikor egy-egy eseményről beszámolok, akkor milyen – jobb oldali, baloldali, republikánus, vagy demokrata – szemüvegen keresztül szemlélem és kommentálom az eseményeket. Igy kaptam azt a kritikát is, hogy dicsekszem, hogy van képem arról írni, hogy színházba voltam ezekben a nehéz időkben.
A nehéz idők alatt van, aki a háborús helyzetre gondol, van, aki a magyarországi belpolitikai állapotokra. Ilyen körülmények között merül fel a “ne dicsekedj” kritika. Na most meg Operában, s nem is akárhol, hanem a New York-i operában jártam. Ez aztán dicsekvés, mondják.
Ehhez teszem hozzá, hogy egy orosz operát, a Puskin művéből készült Csajkovszkij zeneművet az Anyegin-t néztük meg. A múlt héten pedig egy orosz étteremben voltunk. Nos, ez ma Magyarországon még különösen olaj a tűzre. Amikor a világ nagy részén bojkottálják az orosz árut, akkor, hogy van képem orosz étteremben enni és megnézni egy orosz operát.
A meghatározás szerint a bojkott valaminek “összehangolt módon történő visszautasítása, általában a helytelenítés kifejezésére, vagy bizonyos feltételek kierőszakolására.”
A New York-i Metropolitan Operaház vezetését szeretném idézni, bizonyítandó, hogy ők hogyan gondolkodnak erről. Van az USA-ban egy PLAYBILL elnevezésű kiadvány, amely a New York-i színházak, magyarul úgy mondanám műsorfüzete. Itt szerepelnek az előadások közreműködői, egy-egy ismertető az előadásokról. S természetesen számos más az előadásokkal kapcsolatos információ is itt olvasható.
A Playbill-ben a kérdésre a Metropolitan az alábbi választ adta. Idézem: “Ezzel az előadással és a teljes tavaszi szezonnal a Met Ukrajnát, polgárait és a sok elvesztett életet kívánja megtisztelni.”
Ha valaki, mai gondolkodással, huszonegyedik századi fejjel szeretné megérteni a művet, akkor világosan kell látnia, hogy az eredeti Puskin regény és így az opera is rávilágít az orosz társadalom helyzetére. Látjuk a vidéki élet dzsentri világát és a csillogó szentpétervári arisztokráciát egyaránt. A Met produkciója az előadást a 19. század végére helyezi. S bár a regény és az opera nem a mi korunkban játszódik, de számos gondolata örökérvényű.
Egy, a puskini regény születésének korabeli kritikusa Belinszkij szerint “az embert ugyan a természet szüli, de a társadalom neveli és alakítja, és a társadalom elől nem lehet elmenekülni.” Belinszkij szerint a nemzetiség, nemzettudat fogalma azt jelenti, hogy az író képes megérteni és megjeleníteni a nemzetre jellemző egyéni gondolkodásmódot. Belinszkij állítása szerint Puskinnak pontosan ezt sikerült elérnie az Anyeginben, így az „orosz élet enciklopédiájává” vált.
Azt értem és elfogadom, hogy az Oroszországból származó árukra meghirdetik a “ne vásárolj orosz árut” akciókat, hogy ezzel is gyengíthető legyen az az ország, amelyik megtámad egy másikat. Azonban azt gondolom, hogy a világ kultúrájának elidegeníthetetlen része az orosz zene, az irodalom, a művészet. Tehát az orosz kultúra nem kerülhet bojkott alá. Nem lehet azért Csajkovszkijt, Puskint mellőzni, mert orosz.
Ma ez járt a fejemben.
