A jelenséget először a NASA Curiosity marsjárója észlelte, majd ezt a vörös bolygó körül keringő európai űrszonda, a Mars Express is megerősítette.
A marsi légkörben lévő metán természetének jellemzőiről és mértékéről nincs megegyezés a kutatók között. Ez a gáz azért különösen érdekes, mert a földi metánt különböző életformák is előállíthatják ugyanúgy, ahogy geológiai folyamatok.
A feltételezések szerint a metánnak nagyon rövid az élettartama a Mars légkörében, így észlelése azt jelenti, hogy csak nemrég kerülhetett a felszínre.
A metánra utaló erős jeleket a Curiosity 2013. június 15-én észlelte, majd méréseit megerősítették a másnap a Mars Express fedélzetén lévő spektrométerrel (PFS) gyűjtött adatok – írja a BBC.com.
Az eredményeket két tanulmány foglalta össze, melyeket a Nature Geoscience című tudományos lapban mutattak be.
Marco Giuranna kutató szerint alapvetően nem észleltek metánt, egyetlen esetet kivéve, amikor a légkörben mintegy 15 ppb (parts per billion) koncentrációban regisztráltak metánt a légkörben. Kiderült, hogy ez éppen egy nappal az után volt, hogy a Curiosity 6 ppb metánkoncentrációt mért.
Úgy vélik, hogy a metán a marsjárótól északra lévő területről származik és a szivárgás a Gale-kráterből ered, a Curiosity leszállási helyéből.
A Marson több lehetséges módja van a metántermelődésnek.
Ha léteznek még rajta mikrobák, azok is szolgálhatnak a metán forrásaként. A távoli múlt mikroorganizmusai által termelt metánt magába rejthette a jég is, amely olvadásakor felszabadulhat a gáz a légkörbe.
Bizonyos geológiai folyamatok is termelhetnek metánt, nincs feltétlenül szükség biológiai folyamatra. Ilyen a szerpentinizáció, egy hőt és vizet igénylő kőzetátalakulási folyamat a kéregben. A metán ebben az esetben a folyamat mellékterméke.
Marco Giuranna szerint a szivárgás nem a Gale-kráterből származik, a kutatók átvizsgálták a kráter körüli régiót olyan képződmények után kutatva, ahonnan elképzelhető lehet a szivárgás.
A metánszivárgás ismert folyamat a Földön a tektonikus törésvonalak mentén és természetes gázmezőkön.
„Azonosítottuk a tektonikus vetődéseket, melyek olyan régiók alatt húzódhatnak, ahol vékony jégréteg lehet. Mivel az állandóan fagyott területek (permafrost) remek szigetelést biztosítanak a metán számára, lehetséges, hogy a jég felszín alatti metánt zárt magába és időszakosan szabadítja fel a törésvonalak mentén, amikor a jégréteg is megtörik” – véli Giuseppe Etiope, a római Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet munkatársa.
Forrás: MTI