Egy hat intézményt összefogó európai konzorcium részeként magyar kutatók is részt vesznek a sztrók hosszú távú hatásainak vizsgálatában. A projektre 80 millió forintos támogatást nyertek el – tájékoztatta a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (HCEMM) az MTI-t.
A közlemény szerint az agyi érkatasztrófát, vagyis a sztrókot az agy vérellátásának súlyos hiánya okozza, amelyet az erek megrepedése vagy elzáródása válthat ki. Az iszkémiás sztrók, amely az esetek túlnyomó részét teszi ki, az agyi erek elzáródásának következménye.
Magyarországon évente 40-50 ezer ember szenved el sztrókot, ami a lakosságarányhoz viszonyítva kiemelkedően magas szám. Az esetek körülbelül 20%-a halállal végződik, és a túlélők jelentős része maradandó károsodásokat szenved. A betegség gyakori jelei közé tartozik a féloldalasan petyhüdt arc, a végtaggyengeség, az egyensúlyvesztés és a zavaros beszéd, amelyeket ma már a laikusok is felismerhetnek.

A sztrók Európában a maradandó egészségkárosodás egyik vezető oka. A betegség akut szakaszát egy hosszabb, akár hetekig elhúzódó szubakut fázis követi, amely során az agy megpróbál alkalmazkodni a kialakult károsodásokhoz. Ezt a folyamatot az orvostudomány jelenleg csak részlegesen érti, pedig ebben az időszakban dől el, hogy a beteg maradandó károsodást szenved-e, vagy esélye van a teljes felépülésre.
A HCEMM által vezetett kutatás célja a sztrók utáni hosszú távú gyógyulás elősegítése. A programban olyan fehérjéket vizsgálnak, amelyek normál körülmények között a sejtek közötti fehérjehálózat lazításáért és a szövetek vázának karbantartásáért felelősek. Sztrók után azonban ezek a fehérjék hozzájárulhatnak az erek gyulladásához és az idegsejteket védő vér-agy gát lebomlásához, súlyosbítva ezzel a károsodást.
A kutatók egy új, mesterséges részecskéken alapuló eljárást fejlesztenek ki, amely lehetővé teszi a problémás fehérjék megjelölését és célzott beavatkozást hatóanyagok segítségével. Ez a módszer nemcsak betekintést enged az orvosok számára a sztrók utáni folyamatokba, hanem lehetőséget is nyújt a károsodások mérséklésére vagy akár megelőzésére.