Usain Bolt múlt héten ünnepelte 28-adik születésnapját, egyúttal ötödik évfordulóját annak, hogy visszavonhatatlanul beírta magát a világrekorderek sorába az IAAF Nemzetközi Atlétikai Világbajnokság 2009-es berlini versenyén.
Bolt eredménye felülmúlhatatlan, az elmúlt három évtizedben a 100 méteres futás egyéni rekordja még soha ennyi ideig nem állt megdöntetlenül. Bolt elsősége azóta verhetetlen, mióta a mérési időt már a század másodpercek is meghatározzák. A PUMA munkatársainak adott interjúból kiderül, hogyan vélekedik teljesítményéről, eredményeiről a világ leggyorsabb embere, és vajon mi az, ami még őt is kihozza a sodrából.
Immáron öt éve veretlen a 100 méteres rekordod. Ez azt jelenti, hogy több, mint három évtizede ez az egyetlen olyan eredmény, amely ilyen hosszú időn át megdöntetlen tudott maradni. Mit gondolsz, a berlini győzelmedet miért nem lehet felülmúlni?
Őszintén szólva, nem tudom. Ami engem illet, az elmúlt öt évem nem volt sérülésektől mentes, tehát valójában én magam se voltam azóta olyan jó fizikai állapotban, mint akkor. Londonban jó eséllyel indultam, de még akkor is elmaradtam a saját eredményem mögött. Ennek több oka lehet, rengeteg tényező játszik közre abban, hogy valaki előnyre tegyen szert – a kondíció, az időjárás, a környezet, és még akkor is, ha ezek kedvezőek, tökéletes kört kell futnod az elejétől a végéig -, mert akkor talán van esélyed, de még akkor sem garantált.
Berlinben egy tized másodperccel futottad meg akkori világcsúcsodat, amire azóta se volt képes senki, pedig ötven éve már, hogy a mérési idő eredményeinél a századmásodpercet is figyelembe veszik. Pályafutásod csúcsának tartod ezt az eredményt?
Inkább úgy mondanám, hogy ez is a pályafutásom része. De szerintem az összes aranyérmem a sportolói örökségem fontos része, nincs különbség. Londonban ismét három aranyat szereztem, és címvédő lettem 100- és 200 méteren, valamint a 4×100-ason is. Ezek is kimagasló eredmények. Most minden erőmmel Rióra koncentrálok, hogy újra el tudjam hozni ezeket az érmeket. Ha sikerül megcsinálnom, arról az emberek sokáig fognak még beszélni, biztos emlékezetes lesz.
Visszagondolva arra a berlini éjszakára, mi jut eszedbe elsőként?
Nagyon is jól emlékszem arra az estére. A stadionban uralkodó hangulatra, hallom az emberek szurkolását mialatt kisétálok az öltözőből…Hmm, fantasztikus közönség volt. Tudtam, hogy jó formában vagyok és minden esélyem megvan rá, hogy nyerjek. A pálya is gyors volt, imádtam azt a kék pályát. Emlékszem, nagyon jól rajtoltam, amit sikerült végig megtartanom, iszonyat keményen küzdöttem. Fantasztikus este volt. Azért mentem oda, hogy bizonyítsak, elsősorban magamnak, a saját mércém szerint. Sikerült.
És a négy nappal későbbi 200 méteres?
Az ugyanilyen élmény volt. Végig kiegyensúlyozottan futottam, így a legvégére is maradt elég erőm. Tudtam, hogy tartalékolnom kell, mert minden energiámra szükségem lesz a legvégén. Olyan gyorsan futottam, amennyire csak bírtam, és csak arra koncentráltam, hogy minél jobban emeljem a karomat és minél távolabb lépjek. Győzni akartam, de nem csak úgy, hogy egyszerűen jó időt futok – aztán amikor felnéztem az órára, láttam a 19.19-et és kimondhatatlanul boldog voltam.
Ha még jobban belegondolsz, akkor mikor érezted először igazán, hogy világcsúcsot dönthetsz?
Nem igazán tudnám megmondani, mert ez nem egy olyan dolog volt számomra, amin gondolkoztam volna. Én addig egy 200 méteres futó voltam, és csak az edzőm ösztönzésére próbáltam ki magamat 100 méteren.
Miként változtak meg körülötted a dolgok New York után?
Hát, az emberek elkezdtem figyelni rám. Ez volt az a pont, amikor megérkeztem, vagyis úgy Isten igazából ott voltam az emberek fejében. Olimpiai év volt, szóval jóval több figyelmet kaptak a sportolók, engem pedig különösen nagy érdeklődés vett körül. De igazából Peking volt az, ahol minden elkezdődött.
Szóval azt mondod, hogy Usain Bolt legendája valójában Pekingben született. Gondoltad volna valaha, hogy három aranyéremmel térsz vissza Jamaicába?
Persze, hogy álmodoztam róla, de soha nem gondoltam, hogy megtörténhet. Jövőre az összes világbajnok abban a stadionban lesz, én pedig alig várom, hogy visszatérjek oda, ahol az egész elkezdődött.
Don Quarrie óta te vagy az egyetlen atléta, aki mind 100-on, mind 200-on képes megőrizni világrekordját. Mennyire ismerted őt előtte, inspirált ő téged?
Természetesen! Mindenki tudja, ki az a Don! Kölyökként ő volt az én igazi hősöm! Nagyszerű dolgokat vitt véghez, Jamaica részben neki köszönheti, hogy az emberek tudnak róla. És amit 100, illetve 200 méteren művelt, az fenomenális. Szóval az, hogy egy lapon emlegetnek vele, az számomra igazi megtiszteltetés.
A londoni Olimpiai játékok előtt azt mondtad az a célod, hogy igazi legendává válj és elhozd az összes aranyat, hogy ismét bizonyíts a világnak. Ha ugyanez sikerülne Rióban, szerinted mi lenne?
Az lenne csak az igazi legenda! Nehéz elképzelni, hogy bárki képes lenne még egyszer megcsinálni, de mondjuk, hogy jó helyzetben vagyok ahhoz, hogy képes legyek ezt véghez vinni. Az biztos, hogy akkor az emberek még évekig beszélnének rólam.
Ha egy pillanatra eljátszanál a gondolattal, akkor a két szám közül melyiket akarnád inkább megdönteni?
Azt hiszem a 200 métert. Jó lenne, ha azt a bizonyos 19 másodpercet megdönthetném, arra nagyon büszke lennék. Ehhez az is kell, hogy sérülés nélkül csináljam végig a szezont, az elejétől a végig, mert akkor tudom, hogy képes lennék rá, az esélyem adott lenne.
Mennyire feszegeted a saját határaidat? Mi lenne a tökéletes eredmény számodra?
Ahogy az előbb említettem, ez a 200 méteres teljesítmény most igencsak annak számít. Ha 19 alá tudnám vinni, azzal már a határaimat feszegetném.
Az elmúlt öt évben a rekordokon kívül mi az, amiben töretlen vagy?
Inkább azt mondanám, mi az, amit állandóan összetörök! Mert az a play station vezérlő. Kimondhatatlanul idegesítő tud lenni, amikor épp ‘Call of Duty’-t játszol és megszakad az internet kapcsolat – ezt már nagyon sok konzolom bánta.
Mit jelent neked a ‘Forever Faster’?
Mindent. Kiváló szlogen, és tökéletesen jellemez engem is. Amikor a PUMA előrukkolt ezzel a szlogennel, akkor már tudtam: igen, ez vagyok én.
