Az elmúlt hetekben a Telekom és a Hintalovon Alapítvány nagyszabású kampányának köszönhetően ismét a figyelem középpontjába került a gyermekrablás kérdése, valamint a biztonságos közösségi média használat. Ezzel párhuzamosan pedig mind több szülő kért segítséget szakértőktől azzal kapcsolatban: hogyan tanítsák meg óvodáskorú gyermekük számára azt, hogy első a biztonság.
Több ismert ember mellett Tatár Csilla műsorvezető is az Instagram oldalán osztott meg egy valóban döbbenetes videót arról, hogy egy vadidegen csupán a közösségi médiában elhelyezett posztjaink alapján mennyire sokrétű információt gyűjthet be a gyermekeinkről, amelyeket felhasználva játszi könnyedséggel elcsalhatja a kicsiket. Kovács Ildikó önvédelmi szakértő szerint az átütő erejű videónak két fontos tanulsága van: tudatosan kell használnunk a közösségi médiát és meg kell tanítanunk a gyermekeink számára, hogy ne álljanak szóba idegenekkel.
„A gyerekeket nem szabad letámadni és nem lehet rájuk ijeszteni sem. Nem zúdíthatjuk rájuk hirtelen a félelmeinket, a belső szorongásainkat, ugyanakkor egyértelműsítenünk kell, hogy ez egy rendkívül fontos téma, amiről a kicsikkel újra és újra beszélgetnünk kell. Érdemes szituációba helyeznünk ezeket a beszélgetéseket, és akkor megejtenünk, amikor konkrét kapcsolódási pontok vannak” – magyarázza a szakértő. A beszélgetésen túl azonban még számos módon gondoskodhatunk gyermekünk biztonságáról.
1. Tanítsuk meg a kicsinek, hogy például a játszótéren, ha egy idegen gyerek vagy felnőtt megkínálja valamilyen rágcsálni valóval, azonnal jöjjön oda hozzánk, vagy a tekintetével kérdezze meg tőlünk, hogy szabad-e és csak akkor fogadja el, ha megengedtük neki.
2. Az első példához hasonlóan, ha egy kis mütyürrel, autóval, apró játékkal akarja valaki megajándékozni, szintén jöjjön oda hozzánk, kérdezze meg, hogy ez rendben van-e szerintünk, elfogadhatja-e a játékot, vagy sem. Fontos, hogy megértse: ha nemet mondunk, nem azért tesszük, mert rosszat akarunk neki, vagy sajnáljuk tőle az apróságot.
3. Az óvodákban minden szülőnek nyilatkoznia kell arról, hogy ki az a két-három ember, aki a gyermeket elhozhatja az óvodából. A listát az intézményben le kell a szülőknek adniuk, de emellett nyomatékosítani kell az óvodapedagógusoknak és a gyermekeknek is azt, hogy kizárólag kikkel léphet ki az óvoda ajtaján.
4. A gyermekek a zsigereikben érzik, ha valaki furcsa, valami „nem stimmel” egy emberrel. Minden szülő tapasztalta már azt, hogy a gyermek mögébújik és szorosan átfogja a lábát, ha egy számára nem szimpatikus illető közelíti meg. Elengedhetetlen, hogy a kicsik hallgassanak az ösztöneikre, az ilyen eseteket pedig utólag mindig beszélje meg a szülő és a gyermek. Hagyjuk, hogy elmondja, számára az illető miért nem volt szimpatikus!
5. A gyerekek könnyen gondolják azt, hogy sok embert ismernek, hiszen a városban gyakran találkozunk olyan arcokkal, akiket láttunk már korábban a buszon, a péknél vagy éppen a cukrászdában. Magyarázzuk el nekik, hogy attól, hogy néha látjuk őket, esetleg köszönünk is egymásnak, ők még nem a barátaink, de még csak nem is az ismerőseink. Rögzítsük bennük, hogy tőlük sem szabad elfogadni semmit és velük sem szabad elmenni az óvodából vagy a játszótérről.
