Dübörög az adventi időszak, ezerrel tervezgeti minden család az idei ünnepet. Gyakran ez az év egyetlen eseménye, amikor a nagycsalád is összegyűlik, ami hagyomány ugyan, de néhány családtag, különösen a gyerekek számára túlzottan stresszes lehet egy ilyen zajos és zsúfolt alkalom. Szülőként mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy mennyit bír a gyerek fejlődésben levő idegrendszere és ha úgy érezzük, túl nagyok az elvárások velük szemben, lazítsunk inkább a hagyományokon, szánjunk több időt nyugodt együttlétre. Ezt ajánlja a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője, Pollák Éva is, aki további szempontokat is említ.
„Karácsonykor sajnos gyakran fokozódnak a konfliktushelyzetek a családban” – kezdi a pszichológus szakértő. – „Lehet feszültség az anyagiak vagy a családi elvárások miatt, kialakulhatnak nézeteltérések időzítési problémák vagy akár a nagyobb családi események szervezési részletei kapcsán. Az ünnepi időszakban sokszor olyan családtagokkal is találkozunk, akikkel valójában nincs bensőséges kapcsolatunk, így ha egy-egy ilyen találkozó miatt kell más programokat átszerveznünk, az óhatatlanul feszültté tesz.”
A szűkebb családon belül pedig az okozhat gondot, ha az egyik félre jóval több feladat jut az előkészületek vagy a szervezés kapcsán. Ilyenkor óhatatlanul megjelenhet a magárahagyottság érzése, ami nem alkot jó páros a kimerültséggel. Ha pedig valaki éppen csak odaesik a karácsonyfa alá, mert hetek megfeszített munkája van mögötte, hogy minden tökéletes legyen, akkor kevéssé valószínű, hogy lesz még ereje másokra mosolyogni vagy ügyesen kezelni a felmerülő feszültségeket.
„Tartsuk tiszteletben a saját határainkat és persze másokét is” – javasolja Pollák Éva. –„Kérjünk segítséget, beszéljük újra a feladatokat, ha úgy érezzük, hogy túl sok minden hárul ránk. Ezt még akkor is megtehetjük, ha évek, netán évtizedek óta “így csinálja a család”. Hiszen bárkivel előfordulhat, hogy az, ami évekkel korábban még könnyen ment, mostanra már túl megterhelő – higgyünk benne, hogy a család rugalmas rendszer, ha hátrébb lépünk, lesz más, aki oda fog tudni lépni a helyünkre a konyhában vagy éppen a fenyőfavásárlásnál, díszítésnél.”
Sok szülő aggódik attól, hogy a gyerek hajlamos az izgalomtól, a nagy várakozástól kicsit túlpörögni. Ha nagyjából tartjuk a legkisebbek alvási idejét, tudjuk előre, hogy mikor térünk el nagyobb mértékben a napi rutintól és másnapra olyan nyugodt, relaxáló tevékenységeket szervezünk, mint például közös mesélés, társasozás, az mindenkinek segít a túlpörgés megelőzésében. Sok családban van egy nagyon hasznos szokás, a “pizsamakarácsony, egy nap az ünnepek alatt, amikor a család nem készül sehová, nem fogad senkit, akár pizsiben is lehet lenni egész nap, mindenki örülhet az új játékoknak, no meg egymásnak.
A gyerekek számára a karácsony fontos része az ajándék. A Mindwell szakértője abban is tanácsot ad, hogy miként kezeljük ezt okosan, hogy ne versenynek fogja fel a gyerek, ne betegedjen bele, ha esetleg kevesebb az ajándék, mint korábban, vagy mint másoknál.
„Mi tanítjuk meg gyerekeinknek, hogy az ajándékozás alapvetően egy szeretetteli gesztus” – mondja Pollák Éva. – „Már a legkisebbeket is bevonhatjuk az ajándékozásba, hiszen országszerte rendkívül sok ajándékgyűjtési akció van az ünnepeket megelőzően. Ha egy gyerekkel együtt rendezünk be egy-két cipősdobozt, amibe ő rakhatja bele a megunt, de kifogástalan állapotú játékait, akkor ő maga is megtapasztalja, milyen érzés adni. Az ajándékok pedig nem feltétlenül kell, hogy drágák legyenek. Ösztönözzük a nagyobb gyerekeket, akik már maguk is szeretnének ajándékozni, a kreativitásra és az egyszerű, de személyes ajándékok elkészítésére.”
Az ünnep minél teljesebb megélése mellett természetesen ugyanilyen fontos az ünnep elengedése is, amit néha nem is olyan egyszerű feldolgozni, hogy amit nagyon vártunk, zenével, dekorációval, izgalommal, pár nap alatt elmúlik. A pszichológus szakértő szerint az ünnep vége nem veszteség, csupán visszatérés a hétköznapokba. Persze, segít, ha van 1-2 visszazsilipelős nap, hogy nem azonnal a családi asztal mellől zuhanunk vissza a napi verklibe, hanem legyen olyan este, amikor már időben lefekszünk és lassan visszavezetjük gondolatainkat oda, ami majd az iskolában, munkahelyen vár ránk.
