Egy meghívót hozott a posta. A tudósítót egy kortárs képzőművészeti kiállítás megnyitójára hívta meg az egyik galéria, a New York City Upper East Side-ján található Kate Oh Gallery, ahol egy ma élő amerikai festőművésznő, Nancy Prager expresszionista képeit mutatják be.
Úgy tűnik, hogy az expresszionizmus, amelyik a huszadik század képzőművészeti irányzata – az expresszionizmus az 1920-as években virágzott – ma a huszonegyedik században is él és virul. Ezt bizonyítja az a kiállítás, amelyre a meghívó érkezett. Nancy Prager kortárs festőművésznő képei az expresszionista irányzatot képviselik.
Expresszívnek nevezi a művészettörténet azokat a művészi megnyilvánulásokat, ahol az alkotó a saját szubjektív reflexióira helyezi a hangsúlyt. Az expresszionizmus az a művészeti irányzat, amely a múlt század elején indult el, a polgári társadalom elleni tiltakozás kifejezésére.
Az expresszionista stílus jellemzője, hogy a festőművészek ecsetvonásai nyugtalanságot érzékeltetnek, időnként meghökkentő színekkel operálnak.
Az expresszionista festők a valóság látszatának puszta ábrázolása helyett a valóságról kialakult érzéseiket, gondolataikat mutatták be lehetőleg minden megkötöttség nélkül. Az expresszionisták a belső élményeiket, a lelkükben, gondolataikban megjelent dolgokat vetíti ki, nemritkán túlzott vagy torzított formákban.
A fenti állítások igazak Nancy Prager festményeire.
Nancy Prager (Kamel) festőművész az Egyesült Államokban közismert személyiség. Az USA-ban működő Külföldi Tudósítók Szövetségének és a Külföldi Sajtóklub igazgató tanácsának elnöke.
Korábban az UNESCO amerikai nemzeti biztosaként, a Vital Voices Globális Partnerségi Igazgatóságának elnökeként és annak fő ENSZ-képviselőjeként szolgált. Ő szervezte és vezette az ENSZ kormányai és ügynökségei által támogatott ENSZ-panelek sorozatát stratégiai emberi jogi és fejlesztési kérdésekben. Nancy Prager az ENSZ „gyermek világnapjának” társigazgatója volt; ő kezdte meg az első fogyatékkal élő gyermekeknek szóló programot a New York-i Metropolitan Múzeumban.
Aktív festőművészként korábban több kiállítása volt már az Egyesült Államokban, Európában és a Közel-Keleten.
A Fine Art Magazinban Jamie Ellin Forbes azt írta, hogy Nancy Prager képei “gazdagok szimbolikában, metaforában és személyes ikonográfiában, amelyek mindegyike ötvözi az egyensúlyt, klasszikusak és jól kidolgozottak.”
A Fine Art Magazin cikke hozzáteszi, hogy “Nancy nem kirívó érzékiséggel faragja meg a női testet. Néha gyengéd élénk színeket és komor árnyékokat alkalmaz a hangulatteremtés céljából.” Az említett művészeti kritika kiemeli, hogy Nancy Prager az élet és halál kérdését finom érzelmeket sugározva “meleg pasztell színeket, például őszibarackot, rózsát, világos zafírt és palaszürkét alkalmaz az alkotásokon.” Majd hozzáteszi, hogy
“Lehetséges, hogy az ént látjuk, amint megpillantja saját létezését? Az élénk sárga, élénk virágokkal, pirossal, pünkösddel és kékkel díszített, meztelen fekvő felsőtest eggyé válik a fényes színű földes háttérrel. Itt nincs különösebb hangsúly, azon kívül, hogy milyen jó érzés ez.”
A Kate Oh Gallery, a mostani kiállítás ismertetésében így jellemezte Nancy Prager festményeit: “Expresszionista alkotásaiban anatómiai szuggesztiók és figurális elemek találhatók, az alkotásokon halványan kivehető egy kéz, egy végtag vagy egy fej körvonala.”
A kiállítási ismertető szerzője a festményeket lenyűgözőnek írta le. Kifejtette, hogy a képek hátterében “fűzfa, puha szálak és krémfehér és aranysárga tincsek népesülnek be és ömlenek. A töredezett részekből összeállt számtalan hasáb alakú folt: zöldellő és zúzmarás kék, vér-narancssárga csíkok” láthatóak. A szerző jellemzésül hozzátette: “Az expresszionisztikus kivitelezésű festményeken arany-fehér csíkok, csepegések áradnak a vászonra.”
A kiállítási ismertető kiemelte: “a valóságot kell a művészetben kifejezni, de csak annak, aki képes arra, hogy a szubjektumot és az igazságosságot kifejezze. Prager az a művész, aki erre képes.”
A kiállítás látogatói meggyőződhetnek erről.
Ízelítőként lapunk néhány kiállított képet felidéz.
