Egy 3290 éves egyiptomi múmia ősi DNS-elemzése során azonosították a Yersinia pestis baktériumot, amely a középkorban pusztító bubópestist okozta. Ez az első alkalom, hogy a betegséget Eurázsián kívül is kimutatták, jelentős betekintést nyújtva a pestis terjedésének történetébe.
Új nyomok a bubópestis eredetéről
A bubópestist korábban már 5000 éves emberi csontvázakban is azonosították Oroszország területén, ám az új felfedezés megerősíti, hogy a betegség elérte az ókori Egyiptomot is. A kutatók szerint a pestis valószínűleg kereskedelmi útvonalakon keresztül terjedt Észak-Afrikában, majd innen juthatott el Európába. Ez ellentmond a korábbi elméleteknek, amelyek szerint a betegség egyszerűen kelet-nyugat irányban mozgott.
Az Ebers-papirusz, egy i.e. 1500-ból származó egyiptomi orvosi szöveg, említ egy „fekete halálhoz” hasonló betegséget, amely gennyes keléseket okozott. Ezt erősítheti meg az a 2004-es brit felfedezés is, amely a betegséget hordozó bolhákat és patkányokat azonosított az ókori Nílus környékén, bár ez nem igazolta emberi fertőzések jelenlétét.
Részletes elemzés az egyiptomi múmiáról
Az Olaszországban található Torinói Egyiptomi Múzeum gyűjteményéből származó múmia egy felnőtt férfié volt, aki valószínűleg az Újbirodalom idején, i.e. 1686 és 1449 között élt. A kutatók csontszövetet és bélrendszeri mintát vizsgáltak, és a DNS-tesztek során azonosították a pestis baktériumot.
A „shotgun metagenomika” nevű technikát alkalmazva a kutatók képesek voltak minden jelenlévő genetikai anyagot feltérképezni, beleértve az emberi és a Y. pestis kórokozó DNS-ét. Az eredmények szerint a betegség már előrehaladott állapotban volt a múmia halálakor, de további kutatások szükségesek annak megállapításához, mennyire volt elterjedt a pestis az ókori Egyiptomban.
A bubópestis hatása és jelentősége
A bubópestis három jelentős pandémiát okozott a történelem során. Az Újbirodalom kora és a 14. századi európai „fekete halál” között zajlott a Justinianus-járvány, amely a Földközi-tengertől Európáig és a Közel-Keletig terjedt.
A betegség leggyakoribb formája bolhacsípéssel terjed, és erőteljes hatással van a nyirokcsomókra, amelyek megduzzadnak és fájdalmassá válnak. Kezeletlen esetekben nyílt fekélyek alakulhatnak ki. Szerencsére a modern antibiotikumokkal a bubópestis ma már könnyen kezelhető.
Ez a felfedezés új perspektívát nyit az ókori világ járványtörténetében, és segíthet megérteni, hogyan fejlődött a betegség az évezredek során.
