Egy nemzetközi kutatócsoport Kínában talált kövületekben azonosította egy kicsiny tengeri lény maradványait, amelyről feltételezik, hogy az emberek legkorábbi ismert prehisztorikus őse lehetett, a zsákszerű élőlény mintegy 540 millió éve élt.
A Nature című tudományos folyóiratban hétfőn közzétett tanulmányukban saccorhytusnak nevezték el az új fajt zsákhoz (latinul saccus) hasonló jellegzetességei – elliptikus formájú teste és nagy szája – miatt. A szakemberek szerint a lény a legprimitívebb példája az úgynevezett újszájúaknak, ebbe a széles biológiai kategóriába tartoznak például a gerincesek is.
Ha a tanulmány következtetései helyesek, a saccorhytus számos faj közös őse volt, és ő jelenti a legkorábbi lépést azon az evolúciós ösvényen, amely elvezett az emberekhez több százmillió évvel később – olvasható a Cambridge-i Egyetem honlapján.
A saccorhytus körülbelül egy milliméter nagyságú lehetett, és a tengerfenéken a homokszemcsék között élhetett. Jellegzetességei látványosan megőrződtek egy kövületben. A felfedezés egyik érdekessége, hogy a kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy az állatnak volt végbélnyílása.
A tanulmány készítésében az angliai Cambridge-i Egyetem mellett részt vettek az amerikai Northwest Egyetem, a kínai Hsziáni Egyetem tudósai, valamint más kínai és német szakemberek.
„Úgy gondoljuk, hogy ez a korai újszájú a legkülönbözőbb fajok, köztük az ember primitív kezdetét jelentheti. Puszta szemmel az általunk tanulmányozott kövületek kicsiny fekete magoknak látszanak, de mikroszkóppal vizsgálva a részleteket, leesik az állunk. Minden újszájúnak egy közös őse van, és úgy gondoljuk, hogy itt erről van szó” – magyarázta Simon Conway Morris, a Cambridge-i Egyetem evolúciós paleobiológia professzora.
Degan Shu, a Nothwest Egyetem munkatársa hozzátette: kutatócsoportjuk „a múltban tett néhány fontos felfedezést, köztük volt a legősibb hal és más korai újszájúak. A saccorhytus felfedezésével kiválóan betekinthetünk egy olyan csoport fejlődésének első szakaszaiba, amely elvezetett a halakhoz, majd később az emberhez.”
A legtöbb korai újszájú csoport mintegy 510-520 millió éve élt, amikor már elkezdtek diverzifikálódni nemcsak gerincesekké, hanem előgerinchúrosokká, félgerinchúrosokká, tüskésbőrűvé (mint a tengeri csillag, tengeri sün). A sokféleség ezen szintje miatt nagyobb bonyolult volt meghatározni, milyen lehetett egy korábbi közös ős.
A saccorhytus microfosszíliáit a közép-kínai Sanszi tartományában találták meg, és időrendben korábbi minden ismert újszájúnál. A kövületet izolálták a körülette lévő kőzetekből, mikroszkóppal és CT-vel tanulmányozták, és a tudósok felrajzolták, milyen lehetett ez a kicsiny tengeri lény. „Hatalmas mennyiségű – mintegy három tonnányi – mészkövet kellett megmunkálni, hogy a fosszíliákat kinyerjük” – mondta Jan Han, a NorthWest Egyetem munkatársa.
A tanulmány szerint a saccorhytus teste kétoldalúan szimmetrikus volt – ezt a jellegzetességet örökölték leszármazottai, köztük az ember -, és vékony viszonylag hajlékony bőr borította. Ez azt jelzi, hogy volt neki valamiféle izomzata, amiből a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy összehúzódásra képes mozgást végzett és ide-oda tekeredve haladt. A legszembetűnőbb jellegzetessége azonban az, hogy igen primitív módon táplálkozott, és megvolt ürülék ürítése nélkül, nem volt végbélnyílása. Kicsiny kúp alakú képződmények voltak testén, ami lehetővé tette, hogy az által lenyelt víz távozzon. Ezek a képződmények lehettek a halak kopoltyúinak evolúciós előfutárai.
„Ha erről van szó, akkor az ürülék egyszerűen a száján távozott, ami a mi szempontunkból nem rokonszenves” – hangoztatta Conway Morris.
Forrás: MTI
