Egy eredeti, több mint százéves szerelmes levél bukkant fel nemrég egy Gerbeaud süteményes dobozban, amelyre Megyesi Balázs műtárgyszakértő talált rá. A levelet a „Keressük a helyét” videósorozat egyik legújabb részében adta át a Gerbeaud cukrászdának, hogy ez a történelmi emlék méltó helyre kerüljön.
Megyesi Balázs és Niszkács Anna, a cukrászda ügyvezető-tulajdonosa, a Gerbeaud egyik eredeti márvány asztalánál beszélgettek, amelyet az 1900-as Párizsi Világkiállításról hozott Budapestre Gerbeaud Emil, aki zsűritagként vett részt a kiállításon. Gerbeaud Emil az 1880-as években vette át a cukrászda vezetését Kugler Henrik cukrásztól, aki az eredeti üzletet a Vörösmarty téren nyitotta. A városi legenda szerint Kugler három innovatív lépéssel emelkedett korának egyik legnépszerűbb cukrászává:
- Megalkotta a Kugler mignont, egy francia stílusú édességet, amely a városban hamar „Kugler” néven vált ismertté.
- Ő volt az első, aki az utcára helyezett asztalainál fogadta a vendégeket, és fagylaltot árult a szabad ég alatt.
- Az ő nevéhez fűződik az elvitelre csomagolt sütemények úttörője is, amikor papírtálcára helyezve kínálta a süteményeket – 150 évvel ezelőtt ez szokatlan újdonságnak számított.
Gerbeaud Emil szintén az innováció híve volt, amikor átvette a cukrászda vezetését. A macskanyelv és a konyakmeggy bevezetése az ő nevéhez fűződik, és ezek a különlegességek a mai napig népszerűek a Vörösmarty téri cukrászdában.
A Gerbeaud történetét városi legendák övezik. Megyesi Balázs elmesélt egy érdekfeszítő történetet az idős Kugler Henrikről, akinek nem voltak leszármazottai. Testvérének fiával, aki szintén Kugler Henrik névre hallgatott, jó kapcsolatot ápolt, és a fiatalabb Kugler arra számított, hogy ő örökli majd a híres cukrászdát. Azonban az idős Kugler nem neki adta át az üzletet, így a fiatalabb Kugler saját cukrászdát nyitott, de egy bírósági per során elveszítette a „Henrik” nevet, így „Kugler Ede” néven folytatta tevékenységét.
A legújabb felfedezés egy különleges levél, amely az 1910-es években íródott a Gerbeaud teraszán. Az írója, egy bizonyos Aladár, ceruzával vetette papírra sorait, amelyeket valószínűleg a felszolgálóktól kapott. A romantikus hangvételű levél egy Emília nevű hölgynek szól, akit Aladár még egy szerelmi vallomással is megajándékozott:
„Szép reményű Emília kisasszonynak! Kérem ne haragudjon förmedvényes viselkedésemért, de mint ígértem, megteszem. Elválok Önért, és bár most nem gondolja, én valóban megteszem. Elmenetele után csak tudja, szégyenemtől még a Gerbeud ablakai is megremegtek. Kérem engedje, hogy tovább csodáljam Önt, Emília. Kérem ne dobja el e levelem és édességem, mert benne van alázatom. Kezét csókoltatik, Aladár.”
Ez a levél egy különleges ablakot nyit a múltba, betekintést nyújtva a Gerbeaud egykori életébe és a régi idők romantikájába. A cukrászda történelmi értékei és az újonnan felfedezett kincsek csak tovább gazdagítják a híres intézmény varázsát, amely Budapest egyik legkedveltebb látványossága maradt az elmúlt több mint száz évben.