Tagadhatatlan, hogy mindmáig nagy népszerűségnek örvendenek a 70-es, 80-as, illetve a 90-es évek dobgép variációi. Nagy valószínűséggel azért, mert akkora kultuszt teremtettek anno, hogy az mindmáig érzékelhető a zenei világban, gondoljunk csak arra a számos jelenleg is aktív producerre, zeneszerzőre, akik letűnt korok eszközeit használják.
Jobb esetben, hiszen mára a sampling és a digitális lemodellezés vette át (sajnos) a főszerepet, vst pluginek formájában, se szeri, se száma az olyan kiteknek és bankoknak, amelyek számtalan hangmintát tartalmaznak. S ezen pakkok főszereplői azok a klasszikus dobgépek is, amelyekből szemezgetünk cikkünkben. Toplistánk az általunk legnépszerűbbnek vélt kedvenceket vonultatja fel. Nézzük!
5. helyezett: Korg Mini Pops 120
A Korg Mini Pops modellnek elsősorban az volt a fő hátulütője, hogy nem volt kifejezetten felhasználóbarát sem a kialakítása, sem pedig a felülete. Leginkább live performanszokhoz volt ideális, ugyans programozni rettentő nehéz volt, illetve a beépített presetekből összeálló ritmusminták tulajdonképpen általános szinten alkalmassá tették arra, hogy a háttér alapok biztosítva legyenek.
A modell egyike a legrégebben gyártásba került verzióknak, a 60-as évektől számítható a széria jelenléte.
Felhasználók: Jean-Michel Jarre, Kraftwerk, Aphex Twin.
4. helyezett: Elektron SPS1 Machinedrum
Egy újabb kori versenyzőt üdvözölhetünk a svéd Elektron csapatának köszönhetően. A 90-es években ugyan már kezdett előretörni a PC-s zenegyártás, azonban az analóg (jellegű) alternatívák ugyanúgy teret tudtak nyerni, mint akár a mai napig is.
A fiatal, frissen diplomázott műszerészekből álló team újraértelmezte az akkori dobgép piacot, s a virtuálanalóg szintézis mellé bekerült a korábban már nagy popularitást élvező FM (Yamaha DX-7, Roland D-50) és PI lemodellezés is. E hármasból álltak össze az akusztikus jellegű dobhangok, mellé bekerült egy TR szekvenszer is, ráadásul 32-step variálhatóságot is kaptunk, 15 level-en, 16 hang polifóniával.
3. Oberheim DMX
A 80-as évek egyik meghatározó darabja volt az Oberheim DMX dobgép, szép, akusztikus sample-okkal, 100 sequence és akár 50 dal eltárolási lehetőségével. A mintavételezés ráadásul 12 biten történt, ennek köszönhető, hogy még mai füllel is rendkívül masszív hangzást érzékelhetünk.
A mintaalapú bázis 8 hangos polifóniával bír, mindegyik preset egyenként finomhangolható, keverhető.
Felhasználók: Run DMC, New Order, Stevie Nicks, New Ordrer, Thompson Twins, Roni Size.
2. Roland TR-808
Talán a legklasszikusabb, legmeghatározóbb dobgépe érájának a Roland TR-808. Bár sokan élből elutasítják a túl szintetikus, gépi hangzásvilágot, alapvetően ára és tudása hozta meg a hangszer számára az elismertséget és népszerűséget egyaránt. Korát meghaladóan sokrétű és igen jól programozható volt, egyedi, máig is félreismerhetetlen analóg hangzása pedig igazán félreismerhetetlenné tette a Roland TR-808 modellt. Ez a rendszer hozta „divatba” a sample-ok egyfajta layerezését, párhuzamos, ugyanakkor egymástól független 12 darab 32 stepes patternnel büszkélkdehetett.
Nagy hátránya kétség kívül a MIDI hiánya volt, ennek ellenére rendkívül sokan használták anno, megalapozva a hip-hop és dance stílusok alapvető hangzásviágát.
Felhasználók: The Prodigy, Kraftwerk, Jean-Michel Jarre, LL Cool J, Beastie Boys, Duran Duran, Depeche Mode, Puff Daddy, Dr. Dre, Faithless, Orbital, Aphex Twin, Josh Wink.
1. Linn Electronics LinnDrum LM-2
Szinte nem létezett olyan dal a 80-as években, amelyben ne találkozhattunk volna az amerikai Roger Linn által jegyzett LinnDrum hangmintáival. Az LM-1 utódjaként ismert LM-2 az előd alapjaira építkezve már tartalmazta a crash, ride és cymbal kiteket is, ez kellett, hiszen nagy hiányossága volt korábban az eszköznek. Akkori (és mai) borsos árának köszönhetően ténylegesen csak a nagyobb stúdiók, illetve producerek engedhették meg maguknak, hogy beszerezzék, átlátható kialakítása pedig kitűnő kezelhetőséget eredményezett felhasználáskor elsősorban stúdiómunkálatokhoz. A hangok akusztikus dobszett 8 bites mintavételezésből születtek (28-35 kHz), a gyártó felkérésére Art Wood los angeles-i dobos működött közre.
A kezelőfelület igencsak felhasználóbarátnak számított (és számít a mai napig is), rendelkezik szekvenszerrel, a 15 egymástól teljesen független preset egy beépített mixerrel sávokra bontva keverhető, valamint a hangszínek is finomhangolhatóak tág tartományban. Minden egyes sample külön sávon érhető el, elkülönített 6.3 milliméteres kimenetekkel. A LinnDrum LM-2 modellből nagyjából 5000 darabot értékesítettek 1982 és 1985 között, akkori 2995 dolláros egységáron. A dobgép ma is rendkívüli ritkaságnak számít, nem ritka, hogy egy-egy példányért az eredeti ár többszörösét elkérik.
Felhasználók egyebek mellett: Prince, A-ha, Laserdance, Jermaine Jackson & Pia Zadora, Baltimora, Samantha Fox, Starship, Bad Boys Blue, Toto, Vince Clarke, Tina Turner, The Twins, Mr. Mister, Peter Gabriel, Stevie Wonder, Genesis, Queen, Human Leauge, Vangelis, Falco, Madonna, Jan Hammer, Bruce Springsteen, George Michael, Dead or Alive, Freddie Mercury, Miami Sound Machine, Wham!, Pet Shop Boys, Harold Faltermeyer, Michael Sembello, Beastie Boys, Giorgio Moroder, Jean-Michel Jarre, Bobby Orlando, The Flirts, Divine, Ultravox, Bad Boys Blue, Alphaville, Modern Talking, Bananarama, Berlin, Billy Idol, Bobby Orlando, Bonnie Tyler, Bronski Beat, Enya, Frankie goes to Hollywood, Irene Cara, Kraftwerk.
