A csokoládé karbonlábnyomát és az édesség más környezeti hatásait vizsgálták a Manchesteri Egyetem kutatói, felmérve az összetevők, a gyártási folyamat, a csomagolás, a szállítás és a keletkező hulladék környezeti hatásait.
A karbonlábnyom azt mutatja, hogy a termék életciklusa során mennyi közvetlen és közvetett üvegházhatású gáz kerül a levegőben. A Food Research International szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban a szakemberek úgy becsülték, hogy az Egyesült Királyság csokoládéipara évente 2,1 millió tonna üvegházhatású gázt bocsát ki. Ez egyenlő egy akkora nagyváros, mint a 290 ezres lakosú Belfast éves karbon-kibocsátásával. Azt is kimutatták, hogy egyetlen szelet csokoládé előállításához mintegy ezer liter vízre van szükség.
Nagy-Britannia a világ hatodik legnagyobb csokoládéfogyasztó országa, éves átlagban egy személy mintegy nyolc kilogramm csokit fogyaszt, ami körülbelül 157 darab Mars szeletnek felel meg. A brit csokoládéipar 2014-ben négymilliárd font értékben forgalmazott csokoládét, és az előrejelzések szerint ez 9 százalékkal nőni fog 2019-re.
A kutatók azt találták, hogy csokoládéhoz szükséges alapanyagoknak – köztük a tejpornak, a kakaószármazékoknak, a cukornak és a pálmaolajnak -, valamint a csomagolásnak van a legnagyobb környezeti hatása.
„Sokan szeretjük a csokoládét, de nem gyakran gondolunk arra, hogy mibe kerül az, hogy a kakaóbabból a boltokban kapható csokoládé legyen. A kakaó az Egyenlítő környékén, elsősorban Nyugat-Afrikában, Közép-és Dél-Amerikában terem, ezért nagy távolságot kell megtennie, még az előtt, hogy csokoládét készítsenek belőle az Egyesült Királyságban” – idézte Manchesteri Egyetem közleménye Adisa Azapagic professzort.
A Nemzetközi Kakaó Szervezet adatai szerint 2016-ban az éves kakaótermelés 4,25 millió tonna volt. A csokoládéforgalmazás elérte a több mint 101 milliárd dollárt, a globális fogyasztás 45 százaléka Európára jut.
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a tejcsokoládéhoz szükséges tej előállítása is fontos környezeti tényező. A tejtermelés sok energiát igénylő folyamat, és a tejet adó szarvasmarhák is jelentős üvegházhatású gázkibocsátók. Ez is jelentős mértékben növeli a csokoládé karbonlábnyomát.
„Nem azt akarjuk mondani, hogy az emberek hagyjanak fel a csokoládéfogyasztással. Tanulmányunk lényege, hogy növeljük a fogyasztók tudatosságát- Azt is reméljük, hogy munkánk segíti a csokoládéipart abban, hogy megbirkózzon a gyártási folyamat környezeti hatásaival és a lehető legfentarthatóbb termékké tegye a csokoládét” – hangoztatta Azapagic professzor.
