Magyarország Állandó ENSZ Képviselete New Yorkban egy érdekes beszélgetést szervezett, amelynek fő témája 1956 nemzetközi megítélése és a huszadik századi demokratizálódási folyamat összefüggése volt.
A New York-i Magyar ENSZ misszió épülete – a diplomaták és az amerikai magyarok körében jól ismert – Bartók termében érdekes közönség gyűlt össze 2017 január 17-én este. A teremben a hallgatóság között helyet foglaltak ENSZ tisztség-viselők, diplomaták, például a Srí Lanka (korábbi nevén Ceylon) Nagykövete, a magyar ENSZ képviselet munkatársai mellett Amerikában élő magyarok, s közöttük “ötvenhatosok” is.
Bogyay Katalin Nagykövet, az állandó magyar ENSZ képviselet vezetője, öt beszélgetőpartnert hívott meg, hogy mondják el véleményüket 1956 nemzetközi megítéléséről, illetve arról a demokratizálódási folyamatról, amely a huszadik században kezdődött el számos közép – kelet – európai országban, így Magyarországon is.
A vendégek, így Mark Kramer, az egyik legelismertebb amerikai Egyetem, a Harward professzora mellett Jody Jensen, az Institute of Advanced Studies professzora, illetve Miszlivetz Ferenc professzor, az Institute of Advanced Studies igazgatója és Pók Attila professzor a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történelemtudományi Intézet igazgatója válaszoltak, fejtették ki véleményüket Bogyai Katalin Nagykövet és a közönség kérdéseire. A beszélgetést egy amerikai zongoraművész Terry Eder “illusztrálta”, aki a vitához a zene hangján szólt hozzá, interpretálva Franz Schubert és Liszt Ferenc műveit.
Bogyay Katalin professzionális “műsorvezetése” alapvetően két fő témára irányította rá a figyelmet. Az egyik az volt, hogy a szakértő vendégek véleményét kérte arról, hogyan ítélik meg az ötvenhatos magyarok “romantikus elképzelését”, miszerint az akkori magyarság azt várta, hogy majd az ENSZ és az USA fog segíteni a magyarság szabadságharcában. A másik felvetett téma az volt, hogy hogyan látják a szakértők, hogy a demokratizálódási folyamatban milyen szerepet játszott 1956?
A beszélgetés során a szakértő vendégek, illetve a teremben helyet foglaló ötvenhatosok is arra az eredményre jutottak, hogy egy romantikus elképzelés volt az ENSZ segítségére várni, mivel a világ akkoriban éppen egy komoly válsággal, a szuezi válsággal nézett szembe, ily módon az akkori Magyarország problémája eltörpült a nemzetközi gondok mellett.
Mark Kramer professzor felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy bár 1956 egy fontos esemény volt a huszadik század történelmében – magyar szempontból különösen -, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy Lengyelországban, az 1956 júniusi poznani felkeléssel és annak leverésével kezdődött meg az a folyamat, amelyek politikai változásokat eredményeztek kelet – közép – Európában. Ezek, a lengyel és magyar események fontos szerepet játszottak abban a folyamatban amelyek elvezettek a sztálinizmus felszámolásához, illetve ahhoz, hogy megkezdődhetett a demokratizálódási folyamat.
A téma érdekességét és a jelen lévő közönség érdeklődését jellemzi, hogy a hivatalos program befejezése után a kisebb csoportokban lefolytatott beszélgetések majdnem ugyanannyi időt vettek igénybe, mint a hivatalos paneldizskurzus.
Egy ilyen beszélgetés során a jelen tudósítás írója egy másik érvet is felhozott arra, hogy miért volt romantikus elképzelés, hogy majd az ENSZ fog segíteni. A huszadik század közepén – a második világháborút követően – az ENSZ életében az egyik legbefolyásosabb, mondhatni a világpolitikát legmeghatározóbb ország az Szovjetunió volt.
Mint ahogyan manapság is Oroszország az egyik legmeghatározóbb ENSZ tagállam – tette hozzá a tudósító véleményéhez Jody Jensen professzor.
S, tegyük hozzá az akkori Szovjetunió udvariasan fogalmazva ellenérdekelt volt a magyar kérdésben, s ezért volt hiábavaló Povl Bang-Jensen dán diplomata erőfeszítése (Ő volt a magyar kérdés egyik legfőbb ENSZ szakértője). Bár az ENSZ akkori főtitkára a svéd Dan Hammarskjöld először el kívánt látogatni Magyarországra, de mivel újraválasztás előtt állt, és ehhez szüksége volt a Szovjetunió támogatására is, ily módon nem tette meg azt, amit különben talán megtehetett volna.
A beszélgetés másik fontos kérdése volt az ötvenhatos sajtó megítélése. Két amerikai magyar vendég is elmondta, hogy lévén, hogy az időtájt nem lévén televízió, s a nyomtatott sajtó is csak korlátozott információkat közölt, íly módon egyetlen egy tájékozódási pont volt, s ez a Rádió. Bár a Magyar Rádiónak is fontos volt a szerepe – különösen október 23-án – például a híres Gerő beszéd közvetítésével, de többen is megerősítették, hogy az akkori információkat a világról, az akkori társadalmi helyzetről, a Szabad Európa Rádióból, vagy az Amerika Hangja adásaiból szerezték be.
A panelbeszélgetést Bogyay Katalin összefoglalója zárta, amelyben megemlékezett Kéthly Annáról, s ötvenhatos szerepéről. Kéthly Annáról tudni kell, hogy a második világháború után, az akkori Magyar Köztársaság Országgyűlésének (Nemzetgyűlés) alelnöke volt, majd a Szociáldemokrata Párt elnöke, illetve részt vett Nagy Imre kormányában is. 1956 novemberében New Yorkba utazott az ENSZ akkori Magyar Bizottságához és részt vett az 1956-ról szóló jelentés elkészítésében.
Az est befejezéseként Bogyay Katalin Nagykövet, minden résztvevőnek egy kis ajándékkal kedveskedett.
Másolatban mindenki megkapta a TIME Magazin 1957 január 7-i számának címlapját, ahol egy magyar szabadságharcos portréja látható. S a címlap felirata szerint
